fbico gpico linkedin twico logo-small logo-tall
alexa ip pinterest pr url refresh_ico link-follow link-nofollow leftmenu-content leftmenu-domain leftmenu-links leftmenu-metas leftmenu-seoaudit leftmenu-speed leftmenu-tech error good good status base_ico warning

SEO 검사: gyogyvi.blogspot.com/2019/04/felszinalatti-vizkeszletek.html

gyogyvi.blogspot.com/2019/04/felszinalatti-vizkeszletek.html desktop 미리보기
60 %
업데이트

전설
오케이
에러
제안
상태
Try our white label PDF! 3 days trial!

모바일 장치

모바일 보기
에러! 이 웹사이트는 모바일 장치에 최적화되지 않았습니다: 1424px의 와이드 디스플레이에 최적화되어 있습니다!
태블릿 보기
에러! 이 웹사이트는 태블릿 장치에 최적화되지 않았습니다: 1424px의 와이드 디스플레이에 최적화되어 있습니다!
모바일 보기
gyogyvi.blogspot.com/2019/04/felszinalatti-vizkeszletek.html mobil 미리보기
gyogyvi.blogspot.com/2019/04/felszinalatti-vizkeszletek.html tablet 미리보기
모바일 최적화
애플 아이콘
메타 태그(뷰포인트 태그, 모바일 장치)
플래시 콘텐츠

구글 검색 결과 리스트 미리보기

구글 미리보기

A gyógyvizekröl altalaban: felszínalatti vízkészletek

gyogyvi.blogspot.com/2019/04/felszinalatti-vizkeszletek.html
Gyógyfürdő,termálvíz,ásványvíz,hévíz.hazai,termál, Iszappakolás,Fürdőgyógyászat,Egészség,Termálfürdők,élet,

도메인 / URL 검사

URL
도메인 : gyogyvi.blogspot.com/2019/04/felszinalatti-vizkeszletek.html
길이 (문자) : 60
알렉사
알렉사는 이 웹사이트에 대한 충분한 데이타를 갖고 있지 않습니다.
IP 점검중
이 209.85.203.132 ip 주소는 스팸 리스트에 있지 않습니다.

메타 데이타

키워드(메타 키워드)
훌륭합니다! 이 웹사이트는 "메타 키워드"를 사용하지 않습니다. 2009년 9월 이후로 "메타 키워드"를 사용하는 것은 의미가 없습니다.
기술 (메타 기술)
Gyógyfürdő,termálvíz,ásványvíz,hévíz.hazai,termál, Iszappakolás,Fürdőgyógyászat,Egészség,Termálfürdők,élet,

길이 (문자) : 107

훌륭합니다! 이 사이트의 메타 기술의 길이가 70과 160 사이 문자입니다.
오픈 그래프 프로토콜
훌륭합니다! OG(오픈 그래프) 프로토콜이 이 웹사이트에 설정되었습니다.

url: http://gyogyvi.blogspot.com/2019/04/felszinalatti-vizkeszletek.html
title: felszínalatti vízkészletek
description: Gyógyfürdő,termálvíz,ásványvíz,hévíz.hazai,termál, Iszappakolás,Fürdőgyógyászat,Egészség,Termálfürdők,élet,

제너레이터
blogger
두블린 코어
훌륭합니다! 더블린 코어 스키마가 이 웹사이트에서 사용되었습니다.

SEO 검사: 콘텐츠 분석

언어
우리는 언어 현지화를 발견했습니다: ”hu”.
타이틀
A gyógyvizekröl altalaban: felszínalatti vízkészletek

길이 (문자) : 53

훌륭합니다! 이 타이틀 길이는 10과 70 사이 문자입니다.
텍스트 / HTML 비율
비율 : 12%

에러! 이 웹사이트의 텍스트 / HTML코드 비율이 15 퍼센트 아래입니다. 이 값은 이 웹사이트가 상대적으로 적은 텍스트 콘텐츠를 가지고 있다는 것을 보여줍니다.
플래시
훌륭합니다! 이 웹사이트는 어떤 플래시 콘텐츠도 갖고 있지 않습니다.
프레임
훌륭합니다! 이 웹사이트는 아이프레임 솔루션을 사용하지 않습니다.
키워드 클라우드
kavicsos  igény  jövő  fürdőhelyek  században  sekély  parti  gyógyvízként  szintén  termál  hévíz  természetes  század  fúrt  híres  létesült  nincsenek  felszínalatti  nap  kutak  források  küldése  alatti  partiszűrésű  ivóvízként  esetében  meleg  millió  mintegy  ivóvízellátás  szűrésű  szabad  fakadó  hasznosították  terjedt  ország  vízkészletek  műszaki  vizek  vízkészlet  artézi  víz  kutakból  vízbeszerzési  történő  bejegyzés  április  duna  megjegyzések  kőzetekből  lehetőséget  múlt  karsztvíz  mélyebb  hévízkút  gyógyvizekröl  helyen  csökkent  nyúlik  felszín 
키워드 일관성
키워드 콘텐츠 타이틀 기술 (메타 기술) 머릿말(머릿말)
víz 6
források 5
vízbeszerzési 5
parti 4
millió 4
mintegy 4
키워드 (2 단어) 콘텐츠 타이틀 기술 (메타 기술) 머릿말(머릿말)
parti szűrésű 3
egyre mélyebb 3
felszínalatti vízkészletek 2
majd egyre 2
kedd felszínalatti 2
키워드 (3 단어) 콘텐츠 타이틀 기술 (메타 기술) 머릿말(머릿말)
majd egyre mélyebb 2
kedd felszínalatti vízkészletek 2
머릿말(머릿말)
H1H2H3H4H5H6
342200
에러! H1 태그의 수가 1보다 큽니다.
소스 코드의 머릿말 구조
  • <H1> A gyógyvizekröl altalaban
  • <H2> 2019. április 16., kedd
  • <H3> felszínalatti vízkészletek
  • <H1> gyogyviz!
  • <H1> A gyógyvizekröl altalaban 2019. április 16., kedd felszínalatti vízkészletek Nincsenek megjegyzések: 1 Widgets, Inc A felszínalatti vízkészletek hasznosítása A felszínalatti vizek természetes megjelenési formái a források, amelyek általában csak hegy- és dombvidékeken és azok peremén törnek a felszínre. Hasznosításuk ivóvízként, gyógyvízként a történelmi időkre nyúlik vissza. A legnagyobb hozamú források a mezozoikumi karbonátos tárolóból fakadó karsztforrások, de helyileg – vízbeszerzés szempontjából és gyógyvízként egyaránt – a kisebb egyéb kőzetekből fakadó források is fontosak lehetnek, mint pl. a vulkáni kőzetekből kilépő savanyúvizek. A nagyobb, meleg karsztforrásokra települtek a híres fürdőhelyek (Hévíz, Buda, Eger stb.). A források „foglalása” műszaki beavatkozással évezredekre nyúlik vissza. A múlt században a szennyezésektől védettebb forrásfoglalás formájaként először kis mélységű, majd egyre mélyebb fúrásokat mélyítettek a források (elsősorban a melegforrások) környékén. Ezzel általában az addig a felszínközeli folyóvízi üledékben (alluviumban) elszökő vízmennyiséget is hasznosították, ugyanakkor megnyitották az utat a forráskörzetek túlzott igénybevétele előtt. Példaként erre is a budapesti termálkarsztot említhetjük, ahol ma már a hévizet kizárólag fúrásokból és foglalt szivattyúzott forrásokból termelik: az eredeti forrásfakadási szinteken alig lép ki víz. A mélyfúrásos eljárás elterjedésével – sok helyen a szénhidrogén- és egyéb ásványi nyersanyagok feltárásának „melléktermékeként” – egyre mélyebb kutakat nyitottak. Az itt feltárt termál- és gyógyvizek újabb, híres fürdőhelyekkialakulását tették lehetővé, mint pl. Hajdúszoboszló vagy Zalakaros. A 19–20. századig a maihoz képest jelentéktelen vízigényeket a legtöbb helyen ásott kutakból, talajvízből elégítették ki, ami állandó fertőzésveszélyt jelentett. Az országban kitermelt összes vízmennyiségnek még ma is kb. 5–10%-át adja a talajvíz. A múlt században, főleg az Alföldön terjedt el az ún. artézi kutas vízellátás (az ún. artézi víz, amely a franciaországi Artois-ról kapta a nevét, fúrás után magától feltörő rétegvizet jelöl). A kezdetben sekély, majd egyre mélyebb fúrt kutak általában szabad kifolyással termeltek. A vízellátást akkoriban még közkutas formában biztosították (a közműhálózattal történő ivóvízellátás – a nagyobb városokat leszámítva – csak e század második felében terjedt el).  Magyarország parti szűrésű vízkészletei Partiszűrésű vizek Hasznosítható, szabad partiszűrésű vízkészlet, 1000 m3/nap Magyarországon eddig mintegy 60 000 mélyfúrású kút létesült; nagy részük a pleisztocén-pliocén ivóvízadó szinteket tárja fel. A mélyebb artézi kutak langyos vagy meleg vizet szolgáltatnak, ami ivóvízellátás szempontjából előnytelen, de vannak olyan helyek, ahol nincs más vízbeszerzési lehetőség. A kavicsos üledékek által biztosított, korábban említett ún. parti szűrésű vízbeszerzési lehetőség esetében, ahol a víz nagy része közvetlenül a folyóból származik, a víz néhány nap alatt átszűrődik a meder és a kutak közötti rétegeken. Ilyen partiszűrésű vízbázisokból látják el Budapest 2 milliós lakosságát is. A mintegy 1 millió m3/nap vízkivételt biztosító vízbeszerzési lehetőség zöme a Duna nagy szigetein – főleg a Szentendrei-szigeten – található, s ennek a koncentrált vízbeszerzési forrásnak nincs más alternatívája. A Duna szigetközi (-csallóközi) hordalékkúpja ellenben arra példa, hogy mivel (jelenleg!) nincs rá igény, a hatalmas – szintén mintegy 1 millió m3/nap – vízkitermelési lehetőségnek csak nagyságrenddel kisebb töredékét hasznosítják. A Duna elterelése 1992-ben súlyosan megzavarta ezt a potenciális vízbázist, ami annál aggasztóbb, mert jelentős részét képezi az ország (de ugyanúgy Szlovákia) víztartalékként számba jövő helyi készleteinek, amelyeknek zöme parti szűrésű vízkészlet.  A Pénz-pataki víznyelő a Bükkben A sekély mélységben is jó vízbeszerzési lehetőséget biztosító pleisztocén kavicsos folyami üledékkel kapcsolatban említést kell tennünk a felszín alatti vizekből történő öntözésről is. A nagyüzemi gazdálkodásról a kisgazdaságokra való áttéréssel az öntözési igények a kismélységű fúrt kutakból egyre jobban nőnek (ott is, ahol a felszíni csatornahálózat nem biztosít rá lehetőséget). Ez az igény azonban csak rendkívül korlátozott mértékben elégíthető ki a felszín alatti vízháztartás egyensúlyának sérelme nélkül. A természetes hévforrások és a hévízkutak balneológiai hasznosításáról már szóltunk; szintén nagy számú hévízkút létesült – főleg a 60-as években – hőhasznosítási céllal, főleg növényházak, részben lakóépületek fűtésére. Egyedül hőhasznosítás céljára ma már csak akkor létesíthető hévízkút, ha a lehűlt víz visszatáplálása megoldható. A hasadékos tárolók esetében ez nem jelent különös gondot, csak arra kell ügyelni, hogy ne hűtsük le a termelőkút vizét; a törmelékes-porózus tárolóknál azonban sok műszaki probléma merül fel, a kísérletek még nem tekinthetők befejezettnek.  A talajvízszint napjainkbeli süllyedése (az 1994. évi közepes talajvízszint az 1956–60. évek átlagához viszonyítva) A Dunántúli-középhegységben az 1960-as évektől a fokozott barnaszén- és bauxitbányászat a 70-es–80-as évekre súlyos károkat idézett elő a karsztvíz lecsapolásával (lásd alább). Ma már a bányászat során fakasztott víz mennyisége lényegesen csökkent, s ezzel mérséklődtek a problémák; mégis, jóllehet a nagyarányú vízszintsüllyedés (depresszió) visszatöltése megindult, a természeteshez közeli állapot visszatérése – ha egyáltalán – csak a jövő század elején remélhető. A bányák felhagyása ugyanakkor komoly vízminőségi gondokhoz vezethet, különösen ott, ahol a korábbi bányavizet ivóvízként hasznosították (pl. Nyirád, Rákhegy, Tatabánya). Az ország korában még napi 4 millió m3 fölötti, ma már mintegy 3 millió m3-re csökkent vízkivételének megoszlását – a parti szűrésű, a talaj-, a réteg- és a karsztvíz között – diagramon mutatjuk be.
  • <H2> 2019. április 16., kedd felszínalatti vízkészletek Nincsenek megjegyzések: 1 Widgets, Inc A felszínalatti vízkészletek hasznosítása A felszínalatti vizek természetes megjelenési formái a források, amelyek általában csak hegy- és dombvidékeken és azok peremén törnek a felszínre. Hasznosításuk ivóvízként, gyógyvízként a történelmi időkre nyúlik vissza. A legnagyobb hozamú források a mezozoikumi karbonátos tárolóból fakadó karsztforrások, de helyileg – vízbeszerzés szempontjából és gyógyvízként egyaránt – a kisebb egyéb kőzetekből fakadó források is fontosak lehetnek, mint pl. a vulkáni kőzetekből kilépő savanyúvizek. A nagyobb, meleg karsztforrásokra települtek a híres fürdőhelyek (Hévíz, Buda, Eger stb.). A források „foglalása” műszaki beavatkozással évezredekre nyúlik vissza. A múlt században a szennyezésektől védettebb forrásfoglalás formájaként először kis mélységű, majd egyre mélyebb fúrásokat mélyítettek a források (elsősorban a melegforrások) környékén. Ezzel általában az addig a felszínközeli folyóvízi üledékben (alluviumban) elszökő vízmennyiséget is hasznosították, ugyanakkor megnyitották az utat a forráskörzetek túlzott igénybevétele előtt. Példaként erre is a budapesti termálkarsztot említhetjük, ahol ma már a hévizet kizárólag fúrásokból és foglalt szivattyúzott forrásokból termelik: az eredeti forrásfakadási szinteken alig lép ki víz. A mélyfúrásos eljárás elterjedésével – sok helyen a szénhidrogén- és egyéb ásványi nyersanyagok feltárásának „melléktermékeként” – egyre mélyebb kutakat nyitottak. Az itt feltárt termál- és gyógyvizek újabb, híres fürdőhelyekkialakulását tették lehetővé, mint pl. Hajdúszoboszló vagy Zalakaros. A 19–20. századig a maihoz képest jelentéktelen vízigényeket a legtöbb helyen ásott kutakból, talajvízből elégítették ki, ami állandó fertőzésveszélyt jelentett. Az országban kitermelt összes vízmennyiségnek még ma is kb. 5–10%-át adja a talajvíz. A múlt században, főleg az Alföldön terjedt el az ún. artézi kutas vízellátás (az ún. artézi víz, amely a franciaországi Artois-ról kapta a nevét, fúrás után magától feltörő rétegvizet jelöl). A kezdetben sekély, majd egyre mélyebb fúrt kutak általában szabad kifolyással termeltek. A vízellátást akkoriban még közkutas formában biztosították (a közműhálózattal történő ivóvízellátás – a nagyobb városokat leszámítva – csak e század második felében terjedt el).  Magyarország parti szűrésű vízkészletei Partiszűrésű vizek Hasznosítható, szabad partiszűrésű vízkészlet, 1000 m3/nap Magyarországon eddig mintegy 60 000 mélyfúrású kút létesült; nagy részük a pleisztocén-pliocén ivóvízadó szinteket tárja fel. A mélyebb artézi kutak langyos vagy meleg vizet szolgáltatnak, ami ivóvízellátás szempontjából előnytelen, de vannak olyan helyek, ahol nincs más vízbeszerzési lehetőség. A kavicsos üledékek által biztosított, korábban említett ún. parti szűrésű vízbeszerzési lehetőség esetében, ahol a víz nagy része közvetlenül a folyóból származik, a víz néhány nap alatt átszűrődik a meder és a kutak közötti rétegeken. Ilyen partiszűrésű vízbázisokból látják el Budapest 2 milliós lakosságát is. A mintegy 1 millió m3/nap vízkivételt biztosító vízbeszerzési lehetőség zöme a Duna nagy szigetein – főleg a Szentendrei-szigeten – található, s ennek a koncentrált vízbeszerzési forrásnak nincs más alternatívája. A Duna szigetközi (-csallóközi) hordalékkúpja ellenben arra példa, hogy mivel (jelenleg!) nincs rá igény, a hatalmas – szintén mintegy 1 millió m3/nap – vízkitermelési lehetőségnek csak nagyságrenddel kisebb töredékét hasznosítják. A Duna elterelése 1992-ben súlyosan megzavarta ezt a potenciális vízbázist, ami annál aggasztóbb, mert jelentős részét képezi az ország (de ugyanúgy Szlovákia) víztartalékként számba jövő helyi készleteinek, amelyeknek zöme parti szűrésű vízkészlet.  A Pénz-pataki víznyelő a Bükkben A sekély mélységben is jó vízbeszerzési lehetőséget biztosító pleisztocén kavicsos folyami üledékkel kapcsolatban említést kell tennünk a felszín alatti vizekből történő öntözésről is. A nagyüzemi gazdálkodásról a kisgazdaságokra való áttéréssel az öntözési igények a kismélységű fúrt kutakból egyre jobban nőnek (ott is, ahol a felszíni csatornahálózat nem biztosít rá lehetőséget). Ez az igény azonban csak rendkívül korlátozott mértékben elégíthető ki a felszín alatti vízháztartás egyensúlyának sérelme nélkül. A természetes hévforrások és a hévízkutak balneológiai hasznosításáról már szóltunk; szintén nagy számú hévízkút létesült – főleg a 60-as években – hőhasznosítási céllal, főleg növényházak, részben lakóépületek fűtésére. Egyedül hőhasznosítás céljára ma már csak akkor létesíthető hévízkút, ha a lehűlt víz visszatáplálása megoldható. A hasadékos tárolók esetében ez nem jelent különös gondot, csak arra kell ügyelni, hogy ne hűtsük le a termelőkút vizét; a törmelékes-porózus tárolóknál azonban sok műszaki probléma merül fel, a kísérletek még nem tekinthetők befejezettnek.  A talajvízszint napjainkbeli süllyedése (az 1994. évi közepes talajvízszint az 1956–60. évek átlagához viszonyítva) A Dunántúli-középhegységben az 1960-as évektől a fokozott barnaszén- és bauxitbányászat a 70-es–80-as évekre súlyos károkat idézett elő a karsztvíz lecsapolásával (lásd alább). Ma már a bányászat során fakasztott víz mennyisége lényegesen csökkent, s ezzel mérséklődtek a problémák; mégis, jóllehet a nagyarányú vízszintsüllyedés (depresszió) visszatöltése megindult, a természeteshez közeli állapot visszatérése – ha egyáltalán – csak a jövő század elején remélhető. A bányák felhagyása ugyanakkor komoly vízminőségi gondokhoz vezethet, különösen ott, ahol a korábbi bányavizet ivóvízként hasznosították (pl. Nyirád, Rákhegy, Tatabánya). Az ország korában még napi 4 millió m3 fölötti, ma már mintegy 3 millió m3-re csökkent vízkivételének megoszlását – a parti szűrésű, a talaj-, a réteg- és a karsztvíz között – diagramon mutatjuk be.
  • <H3> felszínalatti vízkészletek Nincsenek megjegyzések: 1 Widgets, Inc A felszínalatti vízkészletek hasznosítása A felszínalatti vizek természetes megjelenési formái a források, amelyek általában csak hegy- és dombvidékeken és azok peremén törnek a felszínre. Hasznosításuk ivóvízként, gyógyvízként a történelmi időkre nyúlik vissza. A legnagyobb hozamú források a mezozoikumi karbonátos tárolóból fakadó karsztforrások, de helyileg – vízbeszerzés szempontjából és gyógyvízként egyaránt – a kisebb egyéb kőzetekből fakadó források is fontosak lehetnek, mint pl. a vulkáni kőzetekből kilépő savanyúvizek. A nagyobb, meleg karsztforrásokra települtek a híres fürdőhelyek (Hévíz, Buda, Eger stb.). A források „foglalása” műszaki beavatkozással évezredekre nyúlik vissza. A múlt században a szennyezésektől védettebb forrásfoglalás formájaként először kis mélységű, majd egyre mélyebb fúrásokat mélyítettek a források (elsősorban a melegforrások) környékén. Ezzel általában az addig a felszínközeli folyóvízi üledékben (alluviumban) elszökő vízmennyiséget is hasznosították, ugyanakkor megnyitották az utat a forráskörzetek túlzott igénybevétele előtt. Példaként erre is a budapesti termálkarsztot említhetjük, ahol ma már a hévizet kizárólag fúrásokból és foglalt szivattyúzott forrásokból termelik: az eredeti forrásfakadási szinteken alig lép ki víz. A mélyfúrásos eljárás elterjedésével – sok helyen a szénhidrogén- és egyéb ásványi nyersanyagok feltárásának „melléktermékeként” – egyre mélyebb kutakat nyitottak. Az itt feltárt termál- és gyógyvizek újabb, híres fürdőhelyekkialakulását tették lehetővé, mint pl. Hajdúszoboszló vagy Zalakaros. A 19–20. századig a maihoz képest jelentéktelen vízigényeket a legtöbb helyen ásott kutakból, talajvízből elégítették ki, ami állandó fertőzésveszélyt jelentett. Az országban kitermelt összes vízmennyiségnek még ma is kb. 5–10%-át adja a talajvíz. A múlt században, főleg az Alföldön terjedt el az ún. artézi kutas vízellátás (az ún. artézi víz, amely a franciaországi Artois-ról kapta a nevét, fúrás után magától feltörő rétegvizet jelöl). A kezdetben sekély, majd egyre mélyebb fúrt kutak általában szabad kifolyással termeltek. A vízellátást akkoriban még közkutas formában biztosították (a közműhálózattal történő ivóvízellátás – a nagyobb városokat leszámítva – csak e század második felében terjedt el).  Magyarország parti szűrésű vízkészletei Partiszűrésű vizek Hasznosítható, szabad partiszűrésű vízkészlet, 1000 m3/nap Magyarországon eddig mintegy 60 000 mélyfúrású kút létesült; nagy részük a pleisztocén-pliocén ivóvízadó szinteket tárja fel. A mélyebb artézi kutak langyos vagy meleg vizet szolgáltatnak, ami ivóvízellátás szempontjából előnytelen, de vannak olyan helyek, ahol nincs más vízbeszerzési lehetőség. A kavicsos üledékek által biztosított, korábban említett ún. parti szűrésű vízbeszerzési lehetőség esetében, ahol a víz nagy része közvetlenül a folyóból származik, a víz néhány nap alatt átszűrődik a meder és a kutak közötti rétegeken. Ilyen partiszűrésű vízbázisokból látják el Budapest 2 milliós lakosságát is. A mintegy 1 millió m3/nap vízkivételt biztosító vízbeszerzési lehetőség zöme a Duna nagy szigetein – főleg a Szentendrei-szigeten – található, s ennek a koncentrált vízbeszerzési forrásnak nincs más alternatívája. A Duna szigetközi (-csallóközi) hordalékkúpja ellenben arra példa, hogy mivel (jelenleg!) nincs rá igény, a hatalmas – szintén mintegy 1 millió m3/nap – vízkitermelési lehetőségnek csak nagyságrenddel kisebb töredékét hasznosítják. A Duna elterelése 1992-ben súlyosan megzavarta ezt a potenciális vízbázist, ami annál aggasztóbb, mert jelentős részét képezi az ország (de ugyanúgy Szlovákia) víztartalékként számba jövő helyi készleteinek, amelyeknek zöme parti szűrésű vízkészlet.  A Pénz-pataki víznyelő a Bükkben A sekély mélységben is jó vízbeszerzési lehetőséget biztosító pleisztocén kavicsos folyami üledékkel kapcsolatban említést kell tennünk a felszín alatti vizekből történő öntözésről is. A nagyüzemi gazdálkodásról a kisgazdaságokra való áttéréssel az öntözési igények a kismélységű fúrt kutakból egyre jobban nőnek (ott is, ahol a felszíni csatornahálózat nem biztosít rá lehetőséget). Ez az igény azonban csak rendkívül korlátozott mértékben elégíthető ki a felszín alatti vízháztartás egyensúlyának sérelme nélkül. A természetes hévforrások és a hévízkutak balneológiai hasznosításáról már szóltunk; szintén nagy számú hévízkút létesült – főleg a 60-as években – hőhasznosítási céllal, főleg növényházak, részben lakóépületek fűtésére. Egyedül hőhasznosítás céljára ma már csak akkor létesíthető hévízkút, ha a lehűlt víz visszatáplálása megoldható. A hasadékos tárolók esetében ez nem jelent különös gondot, csak arra kell ügyelni, hogy ne hűtsük le a termelőkút vizét; a törmelékes-porózus tárolóknál azonban sok műszaki probléma merül fel, a kísérletek még nem tekinthetők befejezettnek.  A talajvízszint napjainkbeli süllyedése (az 1994. évi közepes talajvízszint az 1956–60. évek átlagához viszonyítva) A Dunántúli-középhegységben az 1960-as évektől a fokozott barnaszén- és bauxitbányászat a 70-es–80-as évekre súlyos károkat idézett elő a karsztvíz lecsapolásával (lásd alább). Ma már a bányászat során fakasztott víz mennyisége lényegesen csökkent, s ezzel mérséklődtek a problémák; mégis, jóllehet a nagyarányú vízszintsüllyedés (depresszió) visszatöltése megindult, a természeteshez közeli állapot visszatérése – ha egyáltalán – csak a jövő század elején remélhető. A bányák felhagyása ugyanakkor komoly vízminőségi gondokhoz vezethet, különösen ott, ahol a korábbi bányavizet ivóvízként hasznosították (pl. Nyirád, Rákhegy, Tatabánya). Az ország korában még napi 4 millió m3 fölötti, ma már mintegy 3 millió m3-re csökkent vízkivételének megoszlását – a parti szűrésű, a talaj-, a réteg- és a karsztvíz között – diagramon mutatjuk be.
  • <H4> Nincsenek megjegyzések: 1 Widgets, Inc A felszínalatti vízkészletek hasznosítása A felszínalatti vizek természetes megjelenési formái a források, amelyek általában csak hegy- és dombvidékeken és azok peremén törnek a felszínre. Hasznosításuk ivóvízként, gyógyvízként a történelmi időkre nyúlik vissza. A legnagyobb hozamú források a mezozoikumi karbonátos tárolóból fakadó karsztforrások, de helyileg – vízbeszerzés szempontjából és gyógyvízként egyaránt – a kisebb egyéb kőzetekből fakadó források is fontosak lehetnek, mint pl. a vulkáni kőzetekből kilépő savanyúvizek. A nagyobb, meleg karsztforrásokra települtek a híres fürdőhelyek (Hévíz, Buda, Eger stb.). A források „foglalása” műszaki beavatkozással évezredekre nyúlik vissza. A múlt században a szennyezésektől védettebb forrásfoglalás formájaként először kis mélységű, majd egyre mélyebb fúrásokat mélyítettek a források (elsősorban a melegforrások) környékén. Ezzel általában az addig a felszínközeli folyóvízi üledékben (alluviumban) elszökő vízmennyiséget is hasznosították, ugyanakkor megnyitották az utat a forráskörzetek túlzott igénybevétele előtt. Példaként erre is a budapesti termálkarsztot említhetjük, ahol ma már a hévizet kizárólag fúrásokból és foglalt szivattyúzott forrásokból termelik: az eredeti forrásfakadási szinteken alig lép ki víz. A mélyfúrásos eljárás elterjedésével – sok helyen a szénhidrogén- és egyéb ásványi nyersanyagok feltárásának „melléktermékeként” – egyre mélyebb kutakat nyitottak. Az itt feltárt termál- és gyógyvizek újabb, híres fürdőhelyekkialakulását tették lehetővé, mint pl. Hajdúszoboszló vagy Zalakaros. A 19–20. századig a maihoz képest jelentéktelen vízigényeket a legtöbb helyen ásott kutakból, talajvízből elégítették ki, ami állandó fertőzésveszélyt jelentett. Az országban kitermelt összes vízmennyiségnek még ma is kb. 5–10%-át adja a talajvíz. A múlt században, főleg az Alföldön terjedt el az ún. artézi kutas vízellátás (az ún. artézi víz, amely a franciaországi Artois-ról kapta a nevét, fúrás után magától feltörő rétegvizet jelöl). A kezdetben sekély, majd egyre mélyebb fúrt kutak általában szabad kifolyással termeltek. A vízellátást akkoriban még közkutas formában biztosították (a közműhálózattal történő ivóvízellátás – a nagyobb városokat leszámítva – csak e század második felében terjedt el).  Magyarország parti szűrésű vízkészletei Partiszűrésű vizek Hasznosítható, szabad partiszűrésű vízkészlet, 1000 m3/nap Magyarországon eddig mintegy 60 000 mélyfúrású kút létesült; nagy részük a pleisztocén-pliocén ivóvízadó szinteket tárja fel. A mélyebb artézi kutak langyos vagy meleg vizet szolgáltatnak, ami ivóvízellátás szempontjából előnytelen, de vannak olyan helyek, ahol nincs más vízbeszerzési lehetőség. A kavicsos üledékek által biztosított, korábban említett ún. parti szűrésű vízbeszerzési lehetőség esetében, ahol a víz nagy része közvetlenül a folyóból származik, a víz néhány nap alatt átszűrődik a meder és a kutak közötti rétegeken. Ilyen partiszűrésű vízbázisokból látják el Budapest 2 milliós lakosságát is. A mintegy 1 millió m3/nap vízkivételt biztosító vízbeszerzési lehetőség zöme a Duna nagy szigetein – főleg a Szentendrei-szigeten – található, s ennek a koncentrált vízbeszerzési forrásnak nincs más alternatívája. A Duna szigetközi (-csallóközi) hordalékkúpja ellenben arra példa, hogy mivel (jelenleg!) nincs rá igény, a hatalmas – szintén mintegy 1 millió m3/nap – vízkitermelési lehetőségnek csak nagyságrenddel kisebb töredékét hasznosítják. A Duna elterelése 1992-ben súlyosan megzavarta ezt a potenciális vízbázist, ami annál aggasztóbb, mert jelentős részét képezi az ország (de ugyanúgy Szlovákia) víztartalékként számba jövő helyi készleteinek, amelyeknek zöme parti szűrésű vízkészlet.  A Pénz-pataki víznyelő a Bükkben A sekély mélységben is jó vízbeszerzési lehetőséget biztosító pleisztocén kavicsos folyami üledékkel kapcsolatban említést kell tennünk a felszín alatti vizekből történő öntözésről is. A nagyüzemi gazdálkodásról a kisgazdaságokra való áttéréssel az öntözési igények a kismélységű fúrt kutakból egyre jobban nőnek (ott is, ahol a felszíni csatornahálózat nem biztosít rá lehetőséget). Ez az igény azonban csak rendkívül korlátozott mértékben elégíthető ki a felszín alatti vízháztartás egyensúlyának sérelme nélkül. A természetes hévforrások és a hévízkutak balneológiai hasznosításáról már szóltunk; szintén nagy számú hévízkút létesült – főleg a 60-as években – hőhasznosítási céllal, főleg növényházak, részben lakóépületek fűtésére. Egyedül hőhasznosítás céljára ma már csak akkor létesíthető hévízkút, ha a lehűlt víz visszatáplálása megoldható. A hasadékos tárolók esetében ez nem jelent különös gondot, csak arra kell ügyelni, hogy ne hűtsük le a termelőkút vizét; a törmelékes-porózus tárolóknál azonban sok műszaki probléma merül fel, a kísérletek még nem tekinthetők befejezettnek.  A talajvízszint napjainkbeli süllyedése (az 1994. évi közepes talajvízszint az 1956–60. évek átlagához viszonyítva) A Dunántúli-középhegységben az 1960-as évektől a fokozott barnaszén- és bauxitbányászat a 70-es–80-as évekre súlyos károkat idézett elő a karsztvíz lecsapolásával (lásd alább). Ma már a bányászat során fakasztott víz mennyisége lényegesen csökkent, s ezzel mérséklődtek a problémák; mégis, jóllehet a nagyarányú vízszintsüllyedés (depresszió) visszatöltése megindult, a természeteshez közeli állapot visszatérése – ha egyáltalán – csak a jövő század elején remélhető. A bányák felhagyása ugyanakkor komoly vízminőségi gondokhoz vezethet, különösen ott, ahol a korábbi bányavizet ivóvízként hasznosították (pl. Nyirád, Rákhegy, Tatabánya). Az ország korában még napi 4 millió m3 fölötti, ma már mintegy 3 millió m3-re csökkent vízkivételének megoszlását – a parti szűrésű, a talaj-, a réteg- és a karsztvíz között – diagramon mutatjuk be.
  • <H2> 1 Widgets, Inc A felszínalatti vízkészletek hasznosítása A felszínalatti vizek természetes megjelenési formái a források, amelyek általában csak hegy- és dombvidékeken és azok peremén törnek a felszínre. Hasznosításuk ivóvízként, gyógyvízként a történelmi időkre nyúlik vissza. A legnagyobb hozamú források a mezozoikumi karbonátos tárolóból fakadó karsztforrások, de helyileg – vízbeszerzés szempontjából és gyógyvízként egyaránt – a kisebb egyéb kőzetekből fakadó források is fontosak lehetnek, mint pl. a vulkáni kőzetekből kilépő savanyúvizek. A nagyobb, meleg karsztforrásokra települtek a híres fürdőhelyek (Hévíz, Buda, Eger stb.). A források „foglalása” műszaki beavatkozással évezredekre nyúlik vissza. A múlt században a szennyezésektől védettebb forrásfoglalás formájaként először kis mélységű, majd egyre mélyebb fúrásokat mélyítettek a források (elsősorban a melegforrások) környékén. Ezzel általában az addig a felszínközeli folyóvízi üledékben (alluviumban) elszökő vízmennyiséget is hasznosították, ugyanakkor megnyitották az utat a forráskörzetek túlzott igénybevétele előtt. Példaként erre is a budapesti termálkarsztot említhetjük, ahol ma már a hévizet kizárólag fúrásokból és foglalt szivattyúzott forrásokból termelik: az eredeti forrásfakadási szinteken alig lép ki víz. A mélyfúrásos eljárás elterjedésével – sok helyen a szénhidrogén- és egyéb ásványi nyersanyagok feltárásának „melléktermékeként” – egyre mélyebb kutakat nyitottak. Az itt feltárt termál- és gyógyvizek újabb, híres fürdőhelyekkialakulását tették lehetővé, mint pl. Hajdúszoboszló vagy Zalakaros. A 19–20. századig a maihoz képest jelentéktelen vízigényeket a legtöbb helyen ásott kutakból, talajvízből elégítették ki, ami állandó fertőzésveszélyt jelentett. Az országban kitermelt összes vízmennyiségnek még ma is kb. 5–10%-át adja a talajvíz. A múlt században, főleg az Alföldön terjedt el az ún. artézi kutas vízellátás (az ún. artézi víz, amely a franciaországi Artois-ról kapta a nevét, fúrás után magától feltörő rétegvizet jelöl). A kezdetben sekély, majd egyre mélyebb fúrt kutak általában szabad kifolyással termeltek. A vízellátást akkoriban még közkutas formában biztosították (a közműhálózattal történő ivóvízellátás – a nagyobb városokat leszámítva – csak e század második felében terjedt el).  Magyarország parti szűrésű vízkészletei Partiszűrésű vizek Hasznosítható, szabad partiszűrésű vízkészlet, 1000 m3/nap Magyarországon eddig mintegy 60 000 mélyfúrású kút létesült; nagy részük a pleisztocén-pliocén ivóvízadó szinteket tárja fel. A mélyebb artézi kutak langyos vagy meleg vizet szolgáltatnak, ami ivóvízellátás szempontjából előnytelen, de vannak olyan helyek, ahol nincs más vízbeszerzési lehetőség. A kavicsos üledékek által biztosított, korábban említett ún. parti szűrésű vízbeszerzési lehetőség esetében, ahol a víz nagy része közvetlenül a folyóból származik, a víz néhány nap alatt átszűrődik a meder és a kutak közötti rétegeken. Ilyen partiszűrésű vízbázisokból látják el Budapest 2 milliós lakosságát is. A mintegy 1 millió m3/nap vízkivételt biztosító vízbeszerzési lehetőség zöme a Duna nagy szigetein – főleg a Szentendrei-szigeten – található, s ennek a koncentrált vízbeszerzési forrásnak nincs más alternatívája. A Duna szigetközi (-csallóközi) hordalékkúpja ellenben arra példa, hogy mivel (jelenleg!) nincs rá igény, a hatalmas – szintén mintegy 1 millió m3/nap – vízkitermelési lehetőségnek csak nagyságrenddel kisebb töredékét hasznosítják. A Duna elterelése 1992-ben súlyosan megzavarta ezt a potenciális vízbázist, ami annál aggasztóbb, mert jelentős részét képezi az ország (de ugyanúgy Szlovákia) víztartalékként számba jövő helyi készleteinek, amelyeknek zöme parti szűrésű vízkészlet.  A Pénz-pataki víznyelő a Bükkben A sekély mélységben is jó vízbeszerzési lehetőséget biztosító pleisztocén kavicsos folyami üledékkel kapcsolatban említést kell tennünk a felszín alatti vizekből történő öntözésről is. A nagyüzemi gazdálkodásról a kisgazdaságokra való áttéréssel az öntözési igények a kismélységű fúrt kutakból egyre jobban nőnek (ott is, ahol a felszíni csatornahálózat nem biztosít rá lehetőséget). Ez az igény azonban csak rendkívül korlátozott mértékben elégíthető ki a felszín alatti vízháztartás egyensúlyának sérelme nélkül. A természetes hévforrások és a hévízkutak balneológiai hasznosításáról már szóltunk; szintén nagy számú hévízkút létesült – főleg a 60-as években – hőhasznosítási céllal, főleg növényházak, részben lakóépületek fűtésére. Egyedül hőhasznosítás céljára ma már csak akkor létesíthető hévízkút, ha a lehűlt víz visszatáplálása megoldható. A hasadékos tárolók esetében ez nem jelent különös gondot, csak arra kell ügyelni, hogy ne hűtsük le a termelőkút vizét; a törmelékes-porózus tárolóknál azonban sok műszaki probléma merül fel, a kísérletek még nem tekinthetők befejezettnek.  A talajvízszint napjainkbeli süllyedése (az 1994. évi közepes talajvízszint az 1956–60. évek átlagához viszonyítva) A Dunántúli-középhegységben az 1960-as évektől a fokozott barnaszén- és bauxitbányászat a 70-es–80-as évekre súlyos károkat idézett elő a karsztvíz lecsapolásával (lásd alább). Ma már a bányászat során fakasztott víz mennyisége lényegesen csökkent, s ezzel mérséklődtek a problémák; mégis, jóllehet a nagyarányú vízszintsüllyedés (depresszió) visszatöltése megindult, a természeteshez közeli állapot visszatérése – ha egyáltalán – csak a jövő század elején remélhető. A bányák felhagyása ugyanakkor komoly vízminőségi gondokhoz vezethet, különösen ott, ahol a korábbi bányavizet ivóvízként hasznosították (pl. Nyirád, Rákhegy, Tatabánya). Az ország korában még napi 4 millió m3 fölötti, ma már mintegy 3 millió m3-re csökkent vízkivételének megoszlását – a parti szűrésű, a talaj-, a réteg- és a karsztvíz között – diagramon mutatjuk be.
  • <H4> Nincsenek megjegyzések:
  • <H2> 1
  • 확대시키다
이미지
우리는 이 웹페이지에서 4개의 이미지를 발견했습니다.

다음의 4 이미지의 "alt" 속성은 이 웹사이트에 설정되지 않았습니다. 이것은 가능한 빨리 고칠 필요가 있습니다. 그러면 검색 엔진이 이 이미지의 콘텐츠를 더 효율적으로 이해할 수 있습니다.

SEO 검사: 테크놀로지

재연결(www / not www)
훌륭합니다! 이 웹 주소는 한 가지 버전에서 접속할 수 있습니다. www 버전은 www 없는 버전으로 리디렉션됩니다.
파비콘
훌륭합니다! 이 웹사이트는 파비콘을 사용합니다.
독타입
HTML 5
엔코딩
완벽합니다! 이 문자 엔코딩이 설정되었습니다: UTF-8.
비추천 HTML
훌륭합니다! 비추천된 HTML 태그가 발견되지 않았습니다.
인쇄 능력
제안합니다! 불행하게도, 프린터-친화적인 CSS가 발견되지 않았습니다.
404 페이지
이 웹사이트는 404 에러 페이지를 가지고 있습니다.
robots.txt 파일을 점검하는 중
이것은 robots.txt 파일입니다.
https://gyogyvi.blogspot.com/robots.txt
사이트맵
훌륭합니다! 사이트맵이 이 웹사이트에서 사용되고 있습니다.
https://gyogyvi.blogspot.com/sitemap.xml
구글 어날리틱스
구글 애널리틱스 트래킹 코드가 빠졌습니다.
구글 태그 관리자
제안합니다! 이 웹사이트는 구글 태그 매니저를 사용하지 않았습니다.
이메일 암호화
경고합니다! 이 웹사이트는 적어도 하나의 암호화되지 않은 이메일 주소를 포함합니다.
60%