NOTA: ¡ESTE INFORME SE GENERÓ Hace 3 año(s)!
¡Regístrate o conéctate para actualizar el análisis!
SEO auditoría: gyogyvi.blogspot.com/2019/04/felszinalatti-vizkeszletek.html
Dispositivos móviles
Vista móvil
Error! Este sitio web no está optimizado para dispositivos móviles : Está optimizado para 1424 px pantallas anchas!
Vista tablet
Error! Este sitio web no está optimizado para dispositivos de tablet : está optimizado para 1424 px pantallas anchas!
Aparición móvil
Optimización móvil
Icono de Apple
Meta etiqueta (tag viewport, dispositivos móviles)
Contenido de Flash
Vista previa de los resultados de Google
Vista previa de Google
A gyógyvizekröl altalaban: felszínalatti vízkészletek
gyogyvi.blogspot.com/2019/04/felszinalatti-vizkeszletek.html
Gyógyfürdő,termálvíz,ásványvíz,hévíz.hazai,termál, Iszappakolás,Fürdőgyógyászat,Egészség,Termálfürdők,élet,
Gyógyfürdő,termálvíz,ásványvíz,hévíz.hazai,termál, Iszappakolás,Fürdőgyógyászat,Egészség,Termálfürdők,élet,
Dominio / URL auditoría
URL
Dominio : gyogyvi.blogspot.com/2019/04/felszinalatti-vizkeszletek.html
longitud ( caracteres ) : 60
longitud ( caracteres ) : 60
Alexa
Alexa no tiene suficientes datos de este sitio web.
Comprobación de IP
El 209.85.203.132 ip_cim dirección IP no está en la lista de spam.
Auditoría SEO: Análisis de contenido
Idioma
Hemos encontrado la localización del idioma : "hu".
Título
A gyógyvizekröl altalaban: felszínalatti vízkészletek
longitud ( caracteres ) : 53
Excelente! La longitud del título está entre 10 y 70 carácteres.
Excelente! La longitud del título está entre 10 y 70 carácteres.
Proporción de Texto / HTML
Proporción : 12%
Error! En la página web la proporción de código de texto / HTML está bajo 15 ciento. Este valor indica que el sitio web tiene relativamente poco contenido del texto.
Error! En la página web la proporción de código de texto / HTML está bajo 15 ciento. Este valor indica que el sitio web tiene relativamente poco contenido del texto.
Flash
Excelente! El sitio web no tiene ningún contenido flash.
Estructura
Excelente! La página web no utiliza soluciones iFrame.
Palabras clave nube
nap
hévíz
vizek
sekély
források
kőzetekből
kavicsos
artézi
alatti
partiszűrésű
felszín
században
vízkészlet
igény
szabad
terjedt
létesült
parti
gyógyvizekröl
ország
meleg
millió
vízkészletek
mélyebb
fúrt
víz
esetében
fakadó
nyúlik
ivóvízként
nincsenek
század
híres
fürdőhelyek
megjegyzések
felszínalatti
ivóvízellátás
jövő
küldése
kutakból
szűrésű
hasznosították
április
bejegyzés
szintén
múlt
történő
duna
lehetőséget
karsztvíz
mintegy
vízbeszerzési
kutak
csökkent
természetes
gyógyvízként
termál
műszaki
helyen
hévízkút
Consistencia de las palabras claves
Palabra clave | Contenido | Título | Descripción (descripción de la meta) | Cabeceras (cabeceras) |
---|---|---|---|---|
víz | 6 | |||
források | 5 | |||
vízbeszerzési | 5 | |||
parti | 4 | |||
millió | 4 | |||
mintegy | 4 |
Enlaces (2 palabras) | Contenido | Título | Descripción (descripción de la meta) | Cabeceras (cabeceras) |
---|---|---|---|---|
parti szűrésű | 3 | |||
egyre mélyebb | 3 | |||
felszínalatti vízkészletek | 2 | |||
majd egyre | 2 | |||
kedd felszínalatti | 2 |
Enlaces (3 palabras) | Contenido | Título | Descripción (descripción de la meta) | Cabeceras (cabeceras) |
---|---|---|---|---|
majd egyre mélyebb | 2 | |||
kedd felszínalatti vízkészletek | 2 |
Cabeceras (cabeceras)
H1 | H2 | H3 | H4 | H5 | H6 |
3 | 4 | 2 | 2 | 0 | 0 |
Error! El número de etiqueta H1 es más que 1.
Título de la estructura en el código fuente
- <H1> A gyógyvizekröl altalaban
- <H2> 2019. április 16., kedd
- <H3> felszínalatti vízkészletek
- <H1> gyogyviz!
- <H1> A gyógyvizekröl altalaban 2019. április 16., kedd felszínalatti vízkészletek Nincsenek megjegyzések: 1 Widgets, Inc A felszínalatti vízkészletek hasznosítása A felszínalatti vizek természetes megjelenési formái a források, amelyek általában csak hegy- és dombvidékeken és azok peremén törnek a felszínre. Hasznosításuk ivóvízként, gyógyvízként a történelmi időkre nyúlik vissza. A legnagyobb hozamú források a mezozoikumi karbonátos tárolóból fakadó karsztforrások, de helyileg – vízbeszerzés szempontjából és gyógyvízként egyaránt – a kisebb egyéb kőzetekből fakadó források is fontosak lehetnek, mint pl. a vulkáni kőzetekből kilépő savanyúvizek. A nagyobb, meleg karsztforrásokra települtek a híres fürdőhelyek (Hévíz, Buda, Eger stb.). A források „foglalása” műszaki beavatkozással évezredekre nyúlik vissza. A múlt században a szennyezésektől védettebb forrásfoglalás formájaként először kis mélységű, majd egyre mélyebb fúrásokat mélyítettek a források (elsősorban a melegforrások) környékén. Ezzel általában az addig a felszínközeli folyóvízi üledékben (alluviumban) elszökő vízmennyiséget is hasznosították, ugyanakkor megnyitották az utat a forráskörzetek túlzott igénybevétele előtt. Példaként erre is a budapesti termálkarsztot említhetjük, ahol ma már a hévizet kizárólag fúrásokból és foglalt szivattyúzott forrásokból termelik: az eredeti forrásfakadási szinteken alig lép ki víz. A mélyfúrásos eljárás elterjedésével – sok helyen a szénhidrogén- és egyéb ásványi nyersanyagok feltárásának „melléktermékeként” – egyre mélyebb kutakat nyitottak. Az itt feltárt termál- és gyógyvizek újabb, híres fürdőhelyekkialakulását tették lehetővé, mint pl. Hajdúszoboszló vagy Zalakaros. A 19–20. századig a maihoz képest jelentéktelen vízigényeket a legtöbb helyen ásott kutakból, talajvízből elégítették ki, ami állandó fertőzésveszélyt jelentett. Az országban kitermelt összes vízmennyiségnek még ma is kb. 5–10%-át adja a talajvíz. A múlt században, főleg az Alföldön terjedt el az ún. artézi kutas vízellátás (az ún. artézi víz, amely a franciaországi Artois-ról kapta a nevét, fúrás után magától feltörő rétegvizet jelöl). A kezdetben sekély, majd egyre mélyebb fúrt kutak általában szabad kifolyással termeltek. A vízellátást akkoriban még közkutas formában biztosították (a közműhálózattal történő ivóvízellátás – a nagyobb városokat leszámítva – csak e század második felében terjedt el). Magyarország parti szűrésű vízkészletei Partiszűrésű vizek Hasznosítható, szabad partiszűrésű vízkészlet, 1000 m3/nap Magyarországon eddig mintegy 60 000 mélyfúrású kút létesült; nagy részük a pleisztocén-pliocén ivóvízadó szinteket tárja fel. A mélyebb artézi kutak langyos vagy meleg vizet szolgáltatnak, ami ivóvízellátás szempontjából előnytelen, de vannak olyan helyek, ahol nincs más vízbeszerzési lehetőség. A kavicsos üledékek által biztosított, korábban említett ún. parti szűrésű vízbeszerzési lehetőség esetében, ahol a víz nagy része közvetlenül a folyóból származik, a víz néhány nap alatt átszűrődik a meder és a kutak közötti rétegeken. Ilyen partiszűrésű vízbázisokból látják el Budapest 2 milliós lakosságát is. A mintegy 1 millió m3/nap vízkivételt biztosító vízbeszerzési lehetőség zöme a Duna nagy szigetein – főleg a Szentendrei-szigeten – található, s ennek a koncentrált vízbeszerzési forrásnak nincs más alternatívája. A Duna szigetközi (-csallóközi) hordalékkúpja ellenben arra példa, hogy mivel (jelenleg!) nincs rá igény, a hatalmas – szintén mintegy 1 millió m3/nap – vízkitermelési lehetőségnek csak nagyságrenddel kisebb töredékét hasznosítják. A Duna elterelése 1992-ben súlyosan megzavarta ezt a potenciális vízbázist, ami annál aggasztóbb, mert jelentős részét képezi az ország (de ugyanúgy Szlovákia) víztartalékként számba jövő helyi készleteinek, amelyeknek zöme parti szűrésű vízkészlet. A Pénz-pataki víznyelő a Bükkben A sekély mélységben is jó vízbeszerzési lehetőséget biztosító pleisztocén kavicsos folyami üledékkel kapcsolatban említést kell tennünk a felszín alatti vizekből történő öntözésről is. A nagyüzemi gazdálkodásról a kisgazdaságokra való áttéréssel az öntözési igények a kismélységű fúrt kutakból egyre jobban nőnek (ott is, ahol a felszíni csatornahálózat nem biztosít rá lehetőséget). Ez az igény azonban csak rendkívül korlátozott mértékben elégíthető ki a felszín alatti vízháztartás egyensúlyának sérelme nélkül. A természetes hévforrások és a hévízkutak balneológiai hasznosításáról már szóltunk; szintén nagy számú hévízkút létesült – főleg a 60-as években – hőhasznosítási céllal, főleg növényházak, részben lakóépületek fűtésére. Egyedül hőhasznosítás céljára ma már csak akkor létesíthető hévízkút, ha a lehűlt víz visszatáplálása megoldható. A hasadékos tárolók esetében ez nem jelent különös gondot, csak arra kell ügyelni, hogy ne hűtsük le a termelőkút vizét; a törmelékes-porózus tárolóknál azonban sok műszaki probléma merül fel, a kísérletek még nem tekinthetők befejezettnek. A talajvízszint napjainkbeli süllyedése (az 1994. évi közepes talajvízszint az 1956–60. évek átlagához viszonyítva) A Dunántúli-középhegységben az 1960-as évektől a fokozott barnaszén- és bauxitbányászat a 70-es–80-as évekre súlyos károkat idézett elő a karsztvíz lecsapolásával (lásd alább). Ma már a bányászat során fakasztott víz mennyisége lényegesen csökkent, s ezzel mérséklődtek a problémák; mégis, jóllehet a nagyarányú vízszintsüllyedés (depresszió) visszatöltése megindult, a természeteshez közeli állapot visszatérése – ha egyáltalán – csak a jövő század elején remélhető. A bányák felhagyása ugyanakkor komoly vízminőségi gondokhoz vezethet, különösen ott, ahol a korábbi bányavizet ivóvízként hasznosították (pl. Nyirád, Rákhegy, Tatabánya). Az ország korában még napi 4 millió m3 fölötti, ma már mintegy 3 millió m3-re csökkent vízkivételének megoszlását – a parti szűrésű, a talaj-, a réteg- és a karsztvíz között – diagramon mutatjuk be.
- <H2> 2019. április 16., kedd felszínalatti vízkészletek Nincsenek megjegyzések: 1 Widgets, Inc A felszínalatti vízkészletek hasznosítása A felszínalatti vizek természetes megjelenési formái a források, amelyek általában csak hegy- és dombvidékeken és azok peremén törnek a felszínre. Hasznosításuk ivóvízként, gyógyvízként a történelmi időkre nyúlik vissza. A legnagyobb hozamú források a mezozoikumi karbonátos tárolóból fakadó karsztforrások, de helyileg – vízbeszerzés szempontjából és gyógyvízként egyaránt – a kisebb egyéb kőzetekből fakadó források is fontosak lehetnek, mint pl. a vulkáni kőzetekből kilépő savanyúvizek. A nagyobb, meleg karsztforrásokra települtek a híres fürdőhelyek (Hévíz, Buda, Eger stb.). A források „foglalása” műszaki beavatkozással évezredekre nyúlik vissza. A múlt században a szennyezésektől védettebb forrásfoglalás formájaként először kis mélységű, majd egyre mélyebb fúrásokat mélyítettek a források (elsősorban a melegforrások) környékén. Ezzel általában az addig a felszínközeli folyóvízi üledékben (alluviumban) elszökő vízmennyiséget is hasznosították, ugyanakkor megnyitották az utat a forráskörzetek túlzott igénybevétele előtt. Példaként erre is a budapesti termálkarsztot említhetjük, ahol ma már a hévizet kizárólag fúrásokból és foglalt szivattyúzott forrásokból termelik: az eredeti forrásfakadási szinteken alig lép ki víz. A mélyfúrásos eljárás elterjedésével – sok helyen a szénhidrogén- és egyéb ásványi nyersanyagok feltárásának „melléktermékeként” – egyre mélyebb kutakat nyitottak. Az itt feltárt termál- és gyógyvizek újabb, híres fürdőhelyekkialakulását tették lehetővé, mint pl. Hajdúszoboszló vagy Zalakaros. A 19–20. századig a maihoz képest jelentéktelen vízigényeket a legtöbb helyen ásott kutakból, talajvízből elégítették ki, ami állandó fertőzésveszélyt jelentett. Az országban kitermelt összes vízmennyiségnek még ma is kb. 5–10%-át adja a talajvíz. A múlt században, főleg az Alföldön terjedt el az ún. artézi kutas vízellátás (az ún. artézi víz, amely a franciaországi Artois-ról kapta a nevét, fúrás után magától feltörő rétegvizet jelöl). A kezdetben sekély, majd egyre mélyebb fúrt kutak általában szabad kifolyással termeltek. A vízellátást akkoriban még közkutas formában biztosították (a közműhálózattal történő ivóvízellátás – a nagyobb városokat leszámítva – csak e század második felében terjedt el). Magyarország parti szűrésű vízkészletei Partiszűrésű vizek Hasznosítható, szabad partiszűrésű vízkészlet, 1000 m3/nap Magyarországon eddig mintegy 60 000 mélyfúrású kút létesült; nagy részük a pleisztocén-pliocén ivóvízadó szinteket tárja fel. A mélyebb artézi kutak langyos vagy meleg vizet szolgáltatnak, ami ivóvízellátás szempontjából előnytelen, de vannak olyan helyek, ahol nincs más vízbeszerzési lehetőség. A kavicsos üledékek által biztosított, korábban említett ún. parti szűrésű vízbeszerzési lehetőség esetében, ahol a víz nagy része közvetlenül a folyóból származik, a víz néhány nap alatt átszűrődik a meder és a kutak közötti rétegeken. Ilyen partiszűrésű vízbázisokból látják el Budapest 2 milliós lakosságát is. A mintegy 1 millió m3/nap vízkivételt biztosító vízbeszerzési lehetőség zöme a Duna nagy szigetein – főleg a Szentendrei-szigeten – található, s ennek a koncentrált vízbeszerzési forrásnak nincs más alternatívája. A Duna szigetközi (-csallóközi) hordalékkúpja ellenben arra példa, hogy mivel (jelenleg!) nincs rá igény, a hatalmas – szintén mintegy 1 millió m3/nap – vízkitermelési lehetőségnek csak nagyságrenddel kisebb töredékét hasznosítják. A Duna elterelése 1992-ben súlyosan megzavarta ezt a potenciális vízbázist, ami annál aggasztóbb, mert jelentős részét képezi az ország (de ugyanúgy Szlovákia) víztartalékként számba jövő helyi készleteinek, amelyeknek zöme parti szűrésű vízkészlet. A Pénz-pataki víznyelő a Bükkben A sekély mélységben is jó vízbeszerzési lehetőséget biztosító pleisztocén kavicsos folyami üledékkel kapcsolatban említést kell tennünk a felszín alatti vizekből történő öntözésről is. A nagyüzemi gazdálkodásról a kisgazdaságokra való áttéréssel az öntözési igények a kismélységű fúrt kutakból egyre jobban nőnek (ott is, ahol a felszíni csatornahálózat nem biztosít rá lehetőséget). Ez az igény azonban csak rendkívül korlátozott mértékben elégíthető ki a felszín alatti vízháztartás egyensúlyának sérelme nélkül. A természetes hévforrások és a hévízkutak balneológiai hasznosításáról már szóltunk; szintén nagy számú hévízkút létesült – főleg a 60-as években – hőhasznosítási céllal, főleg növényházak, részben lakóépületek fűtésére. Egyedül hőhasznosítás céljára ma már csak akkor létesíthető hévízkút, ha a lehűlt víz visszatáplálása megoldható. A hasadékos tárolók esetében ez nem jelent különös gondot, csak arra kell ügyelni, hogy ne hűtsük le a termelőkút vizét; a törmelékes-porózus tárolóknál azonban sok műszaki probléma merül fel, a kísérletek még nem tekinthetők befejezettnek. A talajvízszint napjainkbeli süllyedése (az 1994. évi közepes talajvízszint az 1956–60. évek átlagához viszonyítva) A Dunántúli-középhegységben az 1960-as évektől a fokozott barnaszén- és bauxitbányászat a 70-es–80-as évekre súlyos károkat idézett elő a karsztvíz lecsapolásával (lásd alább). Ma már a bányászat során fakasztott víz mennyisége lényegesen csökkent, s ezzel mérséklődtek a problémák; mégis, jóllehet a nagyarányú vízszintsüllyedés (depresszió) visszatöltése megindult, a természeteshez közeli állapot visszatérése – ha egyáltalán – csak a jövő század elején remélhető. A bányák felhagyása ugyanakkor komoly vízminőségi gondokhoz vezethet, különösen ott, ahol a korábbi bányavizet ivóvízként hasznosították (pl. Nyirád, Rákhegy, Tatabánya). Az ország korában még napi 4 millió m3 fölötti, ma már mintegy 3 millió m3-re csökkent vízkivételének megoszlását – a parti szűrésű, a talaj-, a réteg- és a karsztvíz között – diagramon mutatjuk be.
- <H3> felszínalatti vízkészletek Nincsenek megjegyzések: 1 Widgets, Inc A felszínalatti vízkészletek hasznosítása A felszínalatti vizek természetes megjelenési formái a források, amelyek általában csak hegy- és dombvidékeken és azok peremén törnek a felszínre. Hasznosításuk ivóvízként, gyógyvízként a történelmi időkre nyúlik vissza. A legnagyobb hozamú források a mezozoikumi karbonátos tárolóból fakadó karsztforrások, de helyileg – vízbeszerzés szempontjából és gyógyvízként egyaránt – a kisebb egyéb kőzetekből fakadó források is fontosak lehetnek, mint pl. a vulkáni kőzetekből kilépő savanyúvizek. A nagyobb, meleg karsztforrásokra települtek a híres fürdőhelyek (Hévíz, Buda, Eger stb.). A források „foglalása” műszaki beavatkozással évezredekre nyúlik vissza. A múlt században a szennyezésektől védettebb forrásfoglalás formájaként először kis mélységű, majd egyre mélyebb fúrásokat mélyítettek a források (elsősorban a melegforrások) környékén. Ezzel általában az addig a felszínközeli folyóvízi üledékben (alluviumban) elszökő vízmennyiséget is hasznosították, ugyanakkor megnyitották az utat a forráskörzetek túlzott igénybevétele előtt. Példaként erre is a budapesti termálkarsztot említhetjük, ahol ma már a hévizet kizárólag fúrásokból és foglalt szivattyúzott forrásokból termelik: az eredeti forrásfakadási szinteken alig lép ki víz. A mélyfúrásos eljárás elterjedésével – sok helyen a szénhidrogén- és egyéb ásványi nyersanyagok feltárásának „melléktermékeként” – egyre mélyebb kutakat nyitottak. Az itt feltárt termál- és gyógyvizek újabb, híres fürdőhelyekkialakulását tették lehetővé, mint pl. Hajdúszoboszló vagy Zalakaros. A 19–20. századig a maihoz képest jelentéktelen vízigényeket a legtöbb helyen ásott kutakból, talajvízből elégítették ki, ami állandó fertőzésveszélyt jelentett. Az országban kitermelt összes vízmennyiségnek még ma is kb. 5–10%-át adja a talajvíz. A múlt században, főleg az Alföldön terjedt el az ún. artézi kutas vízellátás (az ún. artézi víz, amely a franciaországi Artois-ról kapta a nevét, fúrás után magától feltörő rétegvizet jelöl). A kezdetben sekély, majd egyre mélyebb fúrt kutak általában szabad kifolyással termeltek. A vízellátást akkoriban még közkutas formában biztosították (a közműhálózattal történő ivóvízellátás – a nagyobb városokat leszámítva – csak e század második felében terjedt el). Magyarország parti szűrésű vízkészletei Partiszűrésű vizek Hasznosítható, szabad partiszűrésű vízkészlet, 1000 m3/nap Magyarországon eddig mintegy 60 000 mélyfúrású kút létesült; nagy részük a pleisztocén-pliocén ivóvízadó szinteket tárja fel. A mélyebb artézi kutak langyos vagy meleg vizet szolgáltatnak, ami ivóvízellátás szempontjából előnytelen, de vannak olyan helyek, ahol nincs más vízbeszerzési lehetőség. A kavicsos üledékek által biztosított, korábban említett ún. parti szűrésű vízbeszerzési lehetőség esetében, ahol a víz nagy része közvetlenül a folyóból származik, a víz néhány nap alatt átszűrődik a meder és a kutak közötti rétegeken. Ilyen partiszűrésű vízbázisokból látják el Budapest 2 milliós lakosságát is. A mintegy 1 millió m3/nap vízkivételt biztosító vízbeszerzési lehetőség zöme a Duna nagy szigetein – főleg a Szentendrei-szigeten – található, s ennek a koncentrált vízbeszerzési forrásnak nincs más alternatívája. A Duna szigetközi (-csallóközi) hordalékkúpja ellenben arra példa, hogy mivel (jelenleg!) nincs rá igény, a hatalmas – szintén mintegy 1 millió m3/nap – vízkitermelési lehetőségnek csak nagyságrenddel kisebb töredékét hasznosítják. A Duna elterelése 1992-ben súlyosan megzavarta ezt a potenciális vízbázist, ami annál aggasztóbb, mert jelentős részét képezi az ország (de ugyanúgy Szlovákia) víztartalékként számba jövő helyi készleteinek, amelyeknek zöme parti szűrésű vízkészlet. A Pénz-pataki víznyelő a Bükkben A sekély mélységben is jó vízbeszerzési lehetőséget biztosító pleisztocén kavicsos folyami üledékkel kapcsolatban említést kell tennünk a felszín alatti vizekből történő öntözésről is. A nagyüzemi gazdálkodásról a kisgazdaságokra való áttéréssel az öntözési igények a kismélységű fúrt kutakból egyre jobban nőnek (ott is, ahol a felszíni csatornahálózat nem biztosít rá lehetőséget). Ez az igény azonban csak rendkívül korlátozott mértékben elégíthető ki a felszín alatti vízháztartás egyensúlyának sérelme nélkül. A természetes hévforrások és a hévízkutak balneológiai hasznosításáról már szóltunk; szintén nagy számú hévízkút létesült – főleg a 60-as években – hőhasznosítási céllal, főleg növényházak, részben lakóépületek fűtésére. Egyedül hőhasznosítás céljára ma már csak akkor létesíthető hévízkút, ha a lehűlt víz visszatáplálása megoldható. A hasadékos tárolók esetében ez nem jelent különös gondot, csak arra kell ügyelni, hogy ne hűtsük le a termelőkút vizét; a törmelékes-porózus tárolóknál azonban sok műszaki probléma merül fel, a kísérletek még nem tekinthetők befejezettnek. A talajvízszint napjainkbeli süllyedése (az 1994. évi közepes talajvízszint az 1956–60. évek átlagához viszonyítva) A Dunántúli-középhegységben az 1960-as évektől a fokozott barnaszén- és bauxitbányászat a 70-es–80-as évekre súlyos károkat idézett elő a karsztvíz lecsapolásával (lásd alább). Ma már a bányászat során fakasztott víz mennyisége lényegesen csökkent, s ezzel mérséklődtek a problémák; mégis, jóllehet a nagyarányú vízszintsüllyedés (depresszió) visszatöltése megindult, a természeteshez közeli állapot visszatérése – ha egyáltalán – csak a jövő század elején remélhető. A bányák felhagyása ugyanakkor komoly vízminőségi gondokhoz vezethet, különösen ott, ahol a korábbi bányavizet ivóvízként hasznosították (pl. Nyirád, Rákhegy, Tatabánya). Az ország korában még napi 4 millió m3 fölötti, ma már mintegy 3 millió m3-re csökkent vízkivételének megoszlását – a parti szűrésű, a talaj-, a réteg- és a karsztvíz között – diagramon mutatjuk be.
- <H4> Nincsenek megjegyzések: 1 Widgets, Inc A felszínalatti vízkészletek hasznosítása A felszínalatti vizek természetes megjelenési formái a források, amelyek általában csak hegy- és dombvidékeken és azok peremén törnek a felszínre. Hasznosításuk ivóvízként, gyógyvízként a történelmi időkre nyúlik vissza. A legnagyobb hozamú források a mezozoikumi karbonátos tárolóból fakadó karsztforrások, de helyileg – vízbeszerzés szempontjából és gyógyvízként egyaránt – a kisebb egyéb kőzetekből fakadó források is fontosak lehetnek, mint pl. a vulkáni kőzetekből kilépő savanyúvizek. A nagyobb, meleg karsztforrásokra települtek a híres fürdőhelyek (Hévíz, Buda, Eger stb.). A források „foglalása” műszaki beavatkozással évezredekre nyúlik vissza. A múlt században a szennyezésektől védettebb forrásfoglalás formájaként először kis mélységű, majd egyre mélyebb fúrásokat mélyítettek a források (elsősorban a melegforrások) környékén. Ezzel általában az addig a felszínközeli folyóvízi üledékben (alluviumban) elszökő vízmennyiséget is hasznosították, ugyanakkor megnyitották az utat a forráskörzetek túlzott igénybevétele előtt. Példaként erre is a budapesti termálkarsztot említhetjük, ahol ma már a hévizet kizárólag fúrásokból és foglalt szivattyúzott forrásokból termelik: az eredeti forrásfakadási szinteken alig lép ki víz. A mélyfúrásos eljárás elterjedésével – sok helyen a szénhidrogén- és egyéb ásványi nyersanyagok feltárásának „melléktermékeként” – egyre mélyebb kutakat nyitottak. Az itt feltárt termál- és gyógyvizek újabb, híres fürdőhelyekkialakulását tették lehetővé, mint pl. Hajdúszoboszló vagy Zalakaros. A 19–20. századig a maihoz képest jelentéktelen vízigényeket a legtöbb helyen ásott kutakból, talajvízből elégítették ki, ami állandó fertőzésveszélyt jelentett. Az országban kitermelt összes vízmennyiségnek még ma is kb. 5–10%-át adja a talajvíz. A múlt században, főleg az Alföldön terjedt el az ún. artézi kutas vízellátás (az ún. artézi víz, amely a franciaországi Artois-ról kapta a nevét, fúrás után magától feltörő rétegvizet jelöl). A kezdetben sekély, majd egyre mélyebb fúrt kutak általában szabad kifolyással termeltek. A vízellátást akkoriban még közkutas formában biztosították (a közműhálózattal történő ivóvízellátás – a nagyobb városokat leszámítva – csak e század második felében terjedt el). Magyarország parti szűrésű vízkészletei Partiszűrésű vizek Hasznosítható, szabad partiszűrésű vízkészlet, 1000 m3/nap Magyarországon eddig mintegy 60 000 mélyfúrású kút létesült; nagy részük a pleisztocén-pliocén ivóvízadó szinteket tárja fel. A mélyebb artézi kutak langyos vagy meleg vizet szolgáltatnak, ami ivóvízellátás szempontjából előnytelen, de vannak olyan helyek, ahol nincs más vízbeszerzési lehetőség. A kavicsos üledékek által biztosított, korábban említett ún. parti szűrésű vízbeszerzési lehetőség esetében, ahol a víz nagy része közvetlenül a folyóból származik, a víz néhány nap alatt átszűrődik a meder és a kutak közötti rétegeken. Ilyen partiszűrésű vízbázisokból látják el Budapest 2 milliós lakosságát is. A mintegy 1 millió m3/nap vízkivételt biztosító vízbeszerzési lehetőség zöme a Duna nagy szigetein – főleg a Szentendrei-szigeten – található, s ennek a koncentrált vízbeszerzési forrásnak nincs más alternatívája. A Duna szigetközi (-csallóközi) hordalékkúpja ellenben arra példa, hogy mivel (jelenleg!) nincs rá igény, a hatalmas – szintén mintegy 1 millió m3/nap – vízkitermelési lehetőségnek csak nagyságrenddel kisebb töredékét hasznosítják. A Duna elterelése 1992-ben súlyosan megzavarta ezt a potenciális vízbázist, ami annál aggasztóbb, mert jelentős részét képezi az ország (de ugyanúgy Szlovákia) víztartalékként számba jövő helyi készleteinek, amelyeknek zöme parti szűrésű vízkészlet. A Pénz-pataki víznyelő a Bükkben A sekély mélységben is jó vízbeszerzési lehetőséget biztosító pleisztocén kavicsos folyami üledékkel kapcsolatban említést kell tennünk a felszín alatti vizekből történő öntözésről is. A nagyüzemi gazdálkodásról a kisgazdaságokra való áttéréssel az öntözési igények a kismélységű fúrt kutakból egyre jobban nőnek (ott is, ahol a felszíni csatornahálózat nem biztosít rá lehetőséget). Ez az igény azonban csak rendkívül korlátozott mértékben elégíthető ki a felszín alatti vízháztartás egyensúlyának sérelme nélkül. A természetes hévforrások és a hévízkutak balneológiai hasznosításáról már szóltunk; szintén nagy számú hévízkút létesült – főleg a 60-as években – hőhasznosítási céllal, főleg növényházak, részben lakóépületek fűtésére. Egyedül hőhasznosítás céljára ma már csak akkor létesíthető hévízkút, ha a lehűlt víz visszatáplálása megoldható. A hasadékos tárolók esetében ez nem jelent különös gondot, csak arra kell ügyelni, hogy ne hűtsük le a termelőkút vizét; a törmelékes-porózus tárolóknál azonban sok műszaki probléma merül fel, a kísérletek még nem tekinthetők befejezettnek. A talajvízszint napjainkbeli süllyedése (az 1994. évi közepes talajvízszint az 1956–60. évek átlagához viszonyítva) A Dunántúli-középhegységben az 1960-as évektől a fokozott barnaszén- és bauxitbányászat a 70-es–80-as évekre súlyos károkat idézett elő a karsztvíz lecsapolásával (lásd alább). Ma már a bányászat során fakasztott víz mennyisége lényegesen csökkent, s ezzel mérséklődtek a problémák; mégis, jóllehet a nagyarányú vízszintsüllyedés (depresszió) visszatöltése megindult, a természeteshez közeli állapot visszatérése – ha egyáltalán – csak a jövő század elején remélhető. A bányák felhagyása ugyanakkor komoly vízminőségi gondokhoz vezethet, különösen ott, ahol a korábbi bányavizet ivóvízként hasznosították (pl. Nyirád, Rákhegy, Tatabánya). Az ország korában még napi 4 millió m3 fölötti, ma már mintegy 3 millió m3-re csökkent vízkivételének megoszlását – a parti szűrésű, a talaj-, a réteg- és a karsztvíz között – diagramon mutatjuk be.
- <H2> 1 Widgets, Inc A felszínalatti vízkészletek hasznosítása A felszínalatti vizek természetes megjelenési formái a források, amelyek általában csak hegy- és dombvidékeken és azok peremén törnek a felszínre. Hasznosításuk ivóvízként, gyógyvízként a történelmi időkre nyúlik vissza. A legnagyobb hozamú források a mezozoikumi karbonátos tárolóból fakadó karsztforrások, de helyileg – vízbeszerzés szempontjából és gyógyvízként egyaránt – a kisebb egyéb kőzetekből fakadó források is fontosak lehetnek, mint pl. a vulkáni kőzetekből kilépő savanyúvizek. A nagyobb, meleg karsztforrásokra települtek a híres fürdőhelyek (Hévíz, Buda, Eger stb.). A források „foglalása” műszaki beavatkozással évezredekre nyúlik vissza. A múlt században a szennyezésektől védettebb forrásfoglalás formájaként először kis mélységű, majd egyre mélyebb fúrásokat mélyítettek a források (elsősorban a melegforrások) környékén. Ezzel általában az addig a felszínközeli folyóvízi üledékben (alluviumban) elszökő vízmennyiséget is hasznosították, ugyanakkor megnyitották az utat a forráskörzetek túlzott igénybevétele előtt. Példaként erre is a budapesti termálkarsztot említhetjük, ahol ma már a hévizet kizárólag fúrásokból és foglalt szivattyúzott forrásokból termelik: az eredeti forrásfakadási szinteken alig lép ki víz. A mélyfúrásos eljárás elterjedésével – sok helyen a szénhidrogén- és egyéb ásványi nyersanyagok feltárásának „melléktermékeként” – egyre mélyebb kutakat nyitottak. Az itt feltárt termál- és gyógyvizek újabb, híres fürdőhelyekkialakulását tették lehetővé, mint pl. Hajdúszoboszló vagy Zalakaros. A 19–20. századig a maihoz képest jelentéktelen vízigényeket a legtöbb helyen ásott kutakból, talajvízből elégítették ki, ami állandó fertőzésveszélyt jelentett. Az országban kitermelt összes vízmennyiségnek még ma is kb. 5–10%-át adja a talajvíz. A múlt században, főleg az Alföldön terjedt el az ún. artézi kutas vízellátás (az ún. artézi víz, amely a franciaországi Artois-ról kapta a nevét, fúrás után magától feltörő rétegvizet jelöl). A kezdetben sekély, majd egyre mélyebb fúrt kutak általában szabad kifolyással termeltek. A vízellátást akkoriban még közkutas formában biztosították (a közműhálózattal történő ivóvízellátás – a nagyobb városokat leszámítva – csak e század második felében terjedt el). Magyarország parti szűrésű vízkészletei Partiszűrésű vizek Hasznosítható, szabad partiszűrésű vízkészlet, 1000 m3/nap Magyarországon eddig mintegy 60 000 mélyfúrású kút létesült; nagy részük a pleisztocén-pliocén ivóvízadó szinteket tárja fel. A mélyebb artézi kutak langyos vagy meleg vizet szolgáltatnak, ami ivóvízellátás szempontjából előnytelen, de vannak olyan helyek, ahol nincs más vízbeszerzési lehetőség. A kavicsos üledékek által biztosított, korábban említett ún. parti szűrésű vízbeszerzési lehetőség esetében, ahol a víz nagy része közvetlenül a folyóból származik, a víz néhány nap alatt átszűrődik a meder és a kutak közötti rétegeken. Ilyen partiszűrésű vízbázisokból látják el Budapest 2 milliós lakosságát is. A mintegy 1 millió m3/nap vízkivételt biztosító vízbeszerzési lehetőség zöme a Duna nagy szigetein – főleg a Szentendrei-szigeten – található, s ennek a koncentrált vízbeszerzési forrásnak nincs más alternatívája. A Duna szigetközi (-csallóközi) hordalékkúpja ellenben arra példa, hogy mivel (jelenleg!) nincs rá igény, a hatalmas – szintén mintegy 1 millió m3/nap – vízkitermelési lehetőségnek csak nagyságrenddel kisebb töredékét hasznosítják. A Duna elterelése 1992-ben súlyosan megzavarta ezt a potenciális vízbázist, ami annál aggasztóbb, mert jelentős részét képezi az ország (de ugyanúgy Szlovákia) víztartalékként számba jövő helyi készleteinek, amelyeknek zöme parti szűrésű vízkészlet. A Pénz-pataki víznyelő a Bükkben A sekély mélységben is jó vízbeszerzési lehetőséget biztosító pleisztocén kavicsos folyami üledékkel kapcsolatban említést kell tennünk a felszín alatti vizekből történő öntözésről is. A nagyüzemi gazdálkodásról a kisgazdaságokra való áttéréssel az öntözési igények a kismélységű fúrt kutakból egyre jobban nőnek (ott is, ahol a felszíni csatornahálózat nem biztosít rá lehetőséget). Ez az igény azonban csak rendkívül korlátozott mértékben elégíthető ki a felszín alatti vízháztartás egyensúlyának sérelme nélkül. A természetes hévforrások és a hévízkutak balneológiai hasznosításáról már szóltunk; szintén nagy számú hévízkút létesült – főleg a 60-as években – hőhasznosítási céllal, főleg növényházak, részben lakóépületek fűtésére. Egyedül hőhasznosítás céljára ma már csak akkor létesíthető hévízkút, ha a lehűlt víz visszatáplálása megoldható. A hasadékos tárolók esetében ez nem jelent különös gondot, csak arra kell ügyelni, hogy ne hűtsük le a termelőkút vizét; a törmelékes-porózus tárolóknál azonban sok műszaki probléma merül fel, a kísérletek még nem tekinthetők befejezettnek. A talajvízszint napjainkbeli süllyedése (az 1994. évi közepes talajvízszint az 1956–60. évek átlagához viszonyítva) A Dunántúli-középhegységben az 1960-as évektől a fokozott barnaszén- és bauxitbányászat a 70-es–80-as évekre súlyos károkat idézett elő a karsztvíz lecsapolásával (lásd alább). Ma már a bányászat során fakasztott víz mennyisége lényegesen csökkent, s ezzel mérséklődtek a problémák; mégis, jóllehet a nagyarányú vízszintsüllyedés (depresszió) visszatöltése megindult, a természeteshez közeli állapot visszatérése – ha egyáltalán – csak a jövő század elején remélhető. A bányák felhagyása ugyanakkor komoly vízminőségi gondokhoz vezethet, különösen ott, ahol a korábbi bányavizet ivóvízként hasznosították (pl. Nyirád, Rákhegy, Tatabánya). Az ország korában még napi 4 millió m3 fölötti, ma már mintegy 3 millió m3-re csökkent vízkivételének megoszlását – a parti szűrésű, a talaj-, a réteg- és a karsztvíz között – diagramon mutatjuk be.
- <H4> Nincsenek megjegyzések:
- <H2> 1
- Mostrar más
Imágenes
Encontramos 4 imágenes en esta página web.
Las siguientes 4 imágenes atributos "alt " no están ajustados al sitio web.
.Esto tiene que estar hecho tan pronto como sea posible , para que los motores de búsqueda puedan entender el contenido de las imágenes con mayor eficacia.
Las siguientes 4 imágenes atributos "alt " no están ajustados al sitio web.
.Esto tiene que estar hecho tan pronto como sea posible , para que los motores de búsqueda puedan entender el contenido de las imágenes con mayor eficacia.
- https://resources.blogblog.com/img/icon18_wrench_allbkg.png ({contar}) ocurrencias)
Auditoría SEO: Enlaces
URL compatibles para motores de búsqueda
Error! No todas las URLs son compatibles con SEO en este sitio web!
- https://gyogyvi.blogspot.com/.. /rearrange?blogID=1464120877269284789&wid...
- https://gyogyvi.blogspot.com/.. /rearrange?blogID=1464120877269284789&wid...
- https://gyogyvi.blogspot.com/.. /rearrange?blogID=1464120877269284789&wid...
- https://gyogyvi.blogspot.com/.. /rearrange?blogID=1464120877269284789&wid...
Subrayos en las URLs
Excelente! No se ha encontrado guión bajo (_) en las URLs.
Enlaces
Encontramos un total de 22 diferentes enlaces.
Enlaces internos:20
Enlaces externos:2
Enlaces internos:20
Enlaces externos:2
Auditoría SEO: tecnología
Redirección (www / no www)
Excelente! La dirección web es accesible en una versión. La versión con www se redirige a la versión sin www.
Favicon
Excelente! La página web utiliza favicon.
Tipo de documento
HTML 5
Codificación
¡Perfecto! La codificación de caracteres está ajustado: UTF-8.
Código HTML está obsoleta
¡Excelente! No se detectan etiquetas HTML obsoletas.
Imprimibilidad
Sugerencia! Desafortunadamente , no se encuentró CSS para imprimir.
Pagina 404
El sitio web tiene una página 404.
Comprobando el archivo robots.txt
Mapa del sitio
Excelente! El mapa del sitio web se ha usado en esta página.
https://gyogyvi.blogspot.com/sitemap.xml
https://gyogyvi.blogspot.com/sitemap.xml
Analíticas de Google
El código de seguimiento de Google Analytics no se encuentra.
Gerente de etiqueta Google
Sugerencia! La página web no utiliza el gestor de etiqueta Google.
Cifrado de correo electrónico
¡Advertencia! El sitio web contiene al menos una dirección de correo electrónico sin cifrar.