fbico gpico linkedin twico logo-small logo-tall
alexa ip pinterest pr url refresh_ico link-follow link-nofollow leftmenu-content leftmenu-domain leftmenu-links leftmenu-metas leftmenu-seoaudit leftmenu-speed leftmenu-tech error good good status base_ico warning

SEO Audit: gyogyvi.blogspot.com/2019/04/felszinalatti-vizkeszletek.html

gyogyvi.blogspot.com/2019/04/felszinalatti-vizkeszletek.html desktop Vorschau
60 %
Aktualisieren

Legende
OK
Error
Vorschlag
Status
Try our white label PDF! 3 days trial!

Mobilgeräte

Mobilansicht
Error! Diese Webseite ist nicht mobil-optimiert. Sie ist nur für 1424px weite Displays optimiert!
Tablet Ansicht
Error! Die Webseite ist nicht für Tablet-Computer optimiert.
Darstellungsweise für Mobilgeräte
gyogyvi.blogspot.com/2019/04/felszinalatti-vizkeszletek.html mobil Vorschau
gyogyvi.blogspot.com/2019/04/felszinalatti-vizkeszletek.html tablet Vorschau
Mobiloptimierung
Apple symbol
Meta Tag (Viewport-Tag, Mobilgeräte)
Flash Inhalte

Google Suche: Vorschau der Ergebnisliste

Google Vorschau

A gyógyvizekröl altalaban: felszínalatti vízkészletek

gyogyvi.blogspot.com/2019/04/felszinalatti-vizkeszletek.html
Gyógyfürdő,termálvíz,ásványvíz,hévíz.hazai,termál, Iszappakolás,Fürdőgyógyászat,Egészség,Termálfürdők,élet,

Domain / URL Audit

URL
Domain : gyogyvi.blogspot.com/2019/04/felszinalatti-vizkeszletek.html
Länge (Zeichen) : 60
Alexa
Die Alexa-Datenbank hat keine ausreichenden Daten über diese Webseite.
IP Kontrolle
Ausgezeichnet! Die 209.85.203.132 IP-Adresse wurde nicht als Spam identifiziert.

Meta Daten

Stichwörter
Ausgezeichnet! Die Webseite benutzt keine Meta-Stichwörter, was in jedem Falle bereits seit September 2009 bedeutungslos wäre.
Beschreibung (Meta-Beschreibung)
Gyógyfürdő,termálvíz,ásványvíz,hévíz.hazai,termál, Iszappakolás,Fürdőgyógyászat,Egészség,Termálfürdők,élet,

Länge (Zeichen) : 107

Ausgezeichnet! Die Meta-Beschreibung ist zwischen 70 und 160 Zeichen lang.
Open Graph Protocol
Ausgezeichnet! Die Webseite benutzt das OG (Open Graph) - Protokoll.

url: http://gyogyvi.blogspot.com/2019/04/felszinalatti-vizkeszletek.html
title: felszínalatti vízkészletek
description: Gyógyfürdő,termálvíz,ásványvíz,hévíz.hazai,termál, Iszappakolás,Fürdőgyógyászat,Egészség,Termálfürdők,élet,

Generator
blogger
Dublin Core
Ausgezeichnet! Das Dublin-Core-Schema wird auf dieser Webseite verwendet.

Inhaltsanalyse

Sprache
Ausgezeichnet! Es wurde eine Sprachlokalisierung in ”hu” festgestellt.
Titel
A gyógyvizekröl altalaban: felszínalatti vízkészletek

Länge (Zeichen) : 53

Ausgezeichnet! Der Titel hat zwischen 10 und 70 Zeichen.
Verhältnis Text zu HTML
Verhältnis : 12%

Error! Das Text-HTML-Verhältnis liegt unter 15 Prozent, d.h. es mangelt der Webseite an Text-Inhalten.
Flash
Ausgezeichnet! Die Webseite verwendet keine Flash-Inhalte.
Frame
Ausgezeichnet! Die Webseite verwendet keine iFrames.
Stichwortwolke
nyúlik  ország  kőzetekből  fakadó  szűrésű  bejegyzés  ivóvízként  természetes  millió  híres  lehetőséget  gyógyvízként  században  létesült  mélyebb  hasznosították  április  terjedt  felszínalatti  jövő  hévízkút  szabad  ivóvízellátás  vizek  vízkészletek  nap  karsztvíz  források  mintegy  duna  küldése  vízkészlet  nincsenek  kutak  fúrt  történő  gyógyvizekröl  műszaki  fürdőhelyek  partiszűrésű  igény  század  felszín  vízbeszerzési  meleg  alatti  szintén  esetében  kutakból  artézi  hévíz  víz  kavicsos  megjegyzések  csökkent  helyen  parti  sekély  termál  múlt 
Häufigste Stichwörter
Stichwort Webinhalt Titel Beschreibung (Meta-Beschreibung) Überschriften
víz 6
források 5
vízbeszerzési 5
parti 4
millió 4
mintegy 4
Stichwörter (2 Worte) Webinhalt Titel Beschreibung (Meta-Beschreibung) Überschriften
parti szűrésű 3
egyre mélyebb 3
felszínalatti vízkészletek 2
majd egyre 2
kedd felszínalatti 2
Stichwörter (2 Worte) Webinhalt Titel Beschreibung (Meta-Beschreibung) Überschriften
majd egyre mélyebb 2
kedd felszínalatti vízkészletek 2
Überschriften
H1H2H3H4H5H6
342200
Error! Es gibt mehr als eine Überschrift erster Ordnung.
Gliederungsstruktur im Quell-Code
  • <H1> A gyógyvizekröl altalaban
  • <H2> 2019. április 16., kedd
  • <H3> felszínalatti vízkészletek
  • <H1> gyogyviz!
  • <H1> A gyógyvizekröl altalaban 2019. április 16., kedd felszínalatti vízkészletek Nincsenek megjegyzések: 1 Widgets, Inc A felszínalatti vízkészletek hasznosítása A felszínalatti vizek természetes megjelenési formái a források, amelyek általában csak hegy- és dombvidékeken és azok peremén törnek a felszínre. Hasznosításuk ivóvízként, gyógyvízként a történelmi időkre nyúlik vissza. A legnagyobb hozamú források a mezozoikumi karbonátos tárolóból fakadó karsztforrások, de helyileg – vízbeszerzés szempontjából és gyógyvízként egyaránt – a kisebb egyéb kőzetekből fakadó források is fontosak lehetnek, mint pl. a vulkáni kőzetekből kilépő savanyúvizek. A nagyobb, meleg karsztforrásokra települtek a híres fürdőhelyek (Hévíz, Buda, Eger stb.). A források „foglalása” műszaki beavatkozással évezredekre nyúlik vissza. A múlt században a szennyezésektől védettebb forrásfoglalás formájaként először kis mélységű, majd egyre mélyebb fúrásokat mélyítettek a források (elsősorban a melegforrások) környékén. Ezzel általában az addig a felszínközeli folyóvízi üledékben (alluviumban) elszökő vízmennyiséget is hasznosították, ugyanakkor megnyitották az utat a forráskörzetek túlzott igénybevétele előtt. Példaként erre is a budapesti termálkarsztot említhetjük, ahol ma már a hévizet kizárólag fúrásokból és foglalt szivattyúzott forrásokból termelik: az eredeti forrásfakadási szinteken alig lép ki víz. A mélyfúrásos eljárás elterjedésével – sok helyen a szénhidrogén- és egyéb ásványi nyersanyagok feltárásának „melléktermékeként” – egyre mélyebb kutakat nyitottak. Az itt feltárt termál- és gyógyvizek újabb, híres fürdőhelyekkialakulását tették lehetővé, mint pl. Hajdúszoboszló vagy Zalakaros. A 19–20. századig a maihoz képest jelentéktelen vízigényeket a legtöbb helyen ásott kutakból, talajvízből elégítették ki, ami állandó fertőzésveszélyt jelentett. Az országban kitermelt összes vízmennyiségnek még ma is kb. 5–10%-át adja a talajvíz. A múlt században, főleg az Alföldön terjedt el az ún. artézi kutas vízellátás (az ún. artézi víz, amely a franciaországi Artois-ról kapta a nevét, fúrás után magától feltörő rétegvizet jelöl). A kezdetben sekély, majd egyre mélyebb fúrt kutak általában szabad kifolyással termeltek. A vízellátást akkoriban még közkutas formában biztosították (a közműhálózattal történő ivóvízellátás – a nagyobb városokat leszámítva – csak e század második felében terjedt el).  Magyarország parti szűrésű vízkészletei Partiszűrésű vizek Hasznosítható, szabad partiszűrésű vízkészlet, 1000 m3/nap Magyarországon eddig mintegy 60 000 mélyfúrású kút létesült; nagy részük a pleisztocén-pliocén ivóvízadó szinteket tárja fel. A mélyebb artézi kutak langyos vagy meleg vizet szolgáltatnak, ami ivóvízellátás szempontjából előnytelen, de vannak olyan helyek, ahol nincs más vízbeszerzési lehetőség. A kavicsos üledékek által biztosított, korábban említett ún. parti szűrésű vízbeszerzési lehetőség esetében, ahol a víz nagy része közvetlenül a folyóból származik, a víz néhány nap alatt átszűrődik a meder és a kutak közötti rétegeken. Ilyen partiszűrésű vízbázisokból látják el Budapest 2 milliós lakosságát is. A mintegy 1 millió m3/nap vízkivételt biztosító vízbeszerzési lehetőség zöme a Duna nagy szigetein – főleg a Szentendrei-szigeten – található, s ennek a koncentrált vízbeszerzési forrásnak nincs más alternatívája. A Duna szigetközi (-csallóközi) hordalékkúpja ellenben arra példa, hogy mivel (jelenleg!) nincs rá igény, a hatalmas – szintén mintegy 1 millió m3/nap – vízkitermelési lehetőségnek csak nagyságrenddel kisebb töredékét hasznosítják. A Duna elterelése 1992-ben súlyosan megzavarta ezt a potenciális vízbázist, ami annál aggasztóbb, mert jelentős részét képezi az ország (de ugyanúgy Szlovákia) víztartalékként számba jövő helyi készleteinek, amelyeknek zöme parti szűrésű vízkészlet.  A Pénz-pataki víznyelő a Bükkben A sekély mélységben is jó vízbeszerzési lehetőséget biztosító pleisztocén kavicsos folyami üledékkel kapcsolatban említést kell tennünk a felszín alatti vizekből történő öntözésről is. A nagyüzemi gazdálkodásról a kisgazdaságokra való áttéréssel az öntözési igények a kismélységű fúrt kutakból egyre jobban nőnek (ott is, ahol a felszíni csatornahálózat nem biztosít rá lehetőséget). Ez az igény azonban csak rendkívül korlátozott mértékben elégíthető ki a felszín alatti vízháztartás egyensúlyának sérelme nélkül. A természetes hévforrások és a hévízkutak balneológiai hasznosításáról már szóltunk; szintén nagy számú hévízkút létesült – főleg a 60-as években – hőhasznosítási céllal, főleg növényházak, részben lakóépületek fűtésére. Egyedül hőhasznosítás céljára ma már csak akkor létesíthető hévízkút, ha a lehűlt víz visszatáplálása megoldható. A hasadékos tárolók esetében ez nem jelent különös gondot, csak arra kell ügyelni, hogy ne hűtsük le a termelőkút vizét; a törmelékes-porózus tárolóknál azonban sok műszaki probléma merül fel, a kísérletek még nem tekinthetők befejezettnek.  A talajvízszint napjainkbeli süllyedése (az 1994. évi közepes talajvízszint az 1956–60. évek átlagához viszonyítva) A Dunántúli-középhegységben az 1960-as évektől a fokozott barnaszén- és bauxitbányászat a 70-es–80-as évekre súlyos károkat idézett elő a karsztvíz lecsapolásával (lásd alább). Ma már a bányászat során fakasztott víz mennyisége lényegesen csökkent, s ezzel mérséklődtek a problémák; mégis, jóllehet a nagyarányú vízszintsüllyedés (depresszió) visszatöltése megindult, a természeteshez közeli állapot visszatérése – ha egyáltalán – csak a jövő század elején remélhető. A bányák felhagyása ugyanakkor komoly vízminőségi gondokhoz vezethet, különösen ott, ahol a korábbi bányavizet ivóvízként hasznosították (pl. Nyirád, Rákhegy, Tatabánya). Az ország korában még napi 4 millió m3 fölötti, ma már mintegy 3 millió m3-re csökkent vízkivételének megoszlását – a parti szűrésű, a talaj-, a réteg- és a karsztvíz között – diagramon mutatjuk be.
  • <H2> 2019. április 16., kedd felszínalatti vízkészletek Nincsenek megjegyzések: 1 Widgets, Inc A felszínalatti vízkészletek hasznosítása A felszínalatti vizek természetes megjelenési formái a források, amelyek általában csak hegy- és dombvidékeken és azok peremén törnek a felszínre. Hasznosításuk ivóvízként, gyógyvízként a történelmi időkre nyúlik vissza. A legnagyobb hozamú források a mezozoikumi karbonátos tárolóból fakadó karsztforrások, de helyileg – vízbeszerzés szempontjából és gyógyvízként egyaránt – a kisebb egyéb kőzetekből fakadó források is fontosak lehetnek, mint pl. a vulkáni kőzetekből kilépő savanyúvizek. A nagyobb, meleg karsztforrásokra települtek a híres fürdőhelyek (Hévíz, Buda, Eger stb.). A források „foglalása” műszaki beavatkozással évezredekre nyúlik vissza. A múlt században a szennyezésektől védettebb forrásfoglalás formájaként először kis mélységű, majd egyre mélyebb fúrásokat mélyítettek a források (elsősorban a melegforrások) környékén. Ezzel általában az addig a felszínközeli folyóvízi üledékben (alluviumban) elszökő vízmennyiséget is hasznosították, ugyanakkor megnyitották az utat a forráskörzetek túlzott igénybevétele előtt. Példaként erre is a budapesti termálkarsztot említhetjük, ahol ma már a hévizet kizárólag fúrásokból és foglalt szivattyúzott forrásokból termelik: az eredeti forrásfakadási szinteken alig lép ki víz. A mélyfúrásos eljárás elterjedésével – sok helyen a szénhidrogén- és egyéb ásványi nyersanyagok feltárásának „melléktermékeként” – egyre mélyebb kutakat nyitottak. Az itt feltárt termál- és gyógyvizek újabb, híres fürdőhelyekkialakulását tették lehetővé, mint pl. Hajdúszoboszló vagy Zalakaros. A 19–20. századig a maihoz képest jelentéktelen vízigényeket a legtöbb helyen ásott kutakból, talajvízből elégítették ki, ami állandó fertőzésveszélyt jelentett. Az országban kitermelt összes vízmennyiségnek még ma is kb. 5–10%-át adja a talajvíz. A múlt században, főleg az Alföldön terjedt el az ún. artézi kutas vízellátás (az ún. artézi víz, amely a franciaországi Artois-ról kapta a nevét, fúrás után magától feltörő rétegvizet jelöl). A kezdetben sekély, majd egyre mélyebb fúrt kutak általában szabad kifolyással termeltek. A vízellátást akkoriban még közkutas formában biztosították (a közműhálózattal történő ivóvízellátás – a nagyobb városokat leszámítva – csak e század második felében terjedt el).  Magyarország parti szűrésű vízkészletei Partiszűrésű vizek Hasznosítható, szabad partiszűrésű vízkészlet, 1000 m3/nap Magyarországon eddig mintegy 60 000 mélyfúrású kút létesült; nagy részük a pleisztocén-pliocén ivóvízadó szinteket tárja fel. A mélyebb artézi kutak langyos vagy meleg vizet szolgáltatnak, ami ivóvízellátás szempontjából előnytelen, de vannak olyan helyek, ahol nincs más vízbeszerzési lehetőség. A kavicsos üledékek által biztosított, korábban említett ún. parti szűrésű vízbeszerzési lehetőség esetében, ahol a víz nagy része közvetlenül a folyóból származik, a víz néhány nap alatt átszűrődik a meder és a kutak közötti rétegeken. Ilyen partiszűrésű vízbázisokból látják el Budapest 2 milliós lakosságát is. A mintegy 1 millió m3/nap vízkivételt biztosító vízbeszerzési lehetőség zöme a Duna nagy szigetein – főleg a Szentendrei-szigeten – található, s ennek a koncentrált vízbeszerzési forrásnak nincs más alternatívája. A Duna szigetközi (-csallóközi) hordalékkúpja ellenben arra példa, hogy mivel (jelenleg!) nincs rá igény, a hatalmas – szintén mintegy 1 millió m3/nap – vízkitermelési lehetőségnek csak nagyságrenddel kisebb töredékét hasznosítják. A Duna elterelése 1992-ben súlyosan megzavarta ezt a potenciális vízbázist, ami annál aggasztóbb, mert jelentős részét képezi az ország (de ugyanúgy Szlovákia) víztartalékként számba jövő helyi készleteinek, amelyeknek zöme parti szűrésű vízkészlet.  A Pénz-pataki víznyelő a Bükkben A sekély mélységben is jó vízbeszerzési lehetőséget biztosító pleisztocén kavicsos folyami üledékkel kapcsolatban említést kell tennünk a felszín alatti vizekből történő öntözésről is. A nagyüzemi gazdálkodásról a kisgazdaságokra való áttéréssel az öntözési igények a kismélységű fúrt kutakból egyre jobban nőnek (ott is, ahol a felszíni csatornahálózat nem biztosít rá lehetőséget). Ez az igény azonban csak rendkívül korlátozott mértékben elégíthető ki a felszín alatti vízháztartás egyensúlyának sérelme nélkül. A természetes hévforrások és a hévízkutak balneológiai hasznosításáról már szóltunk; szintén nagy számú hévízkút létesült – főleg a 60-as években – hőhasznosítási céllal, főleg növényházak, részben lakóépületek fűtésére. Egyedül hőhasznosítás céljára ma már csak akkor létesíthető hévízkút, ha a lehűlt víz visszatáplálása megoldható. A hasadékos tárolók esetében ez nem jelent különös gondot, csak arra kell ügyelni, hogy ne hűtsük le a termelőkút vizét; a törmelékes-porózus tárolóknál azonban sok műszaki probléma merül fel, a kísérletek még nem tekinthetők befejezettnek.  A talajvízszint napjainkbeli süllyedése (az 1994. évi közepes talajvízszint az 1956–60. évek átlagához viszonyítva) A Dunántúli-középhegységben az 1960-as évektől a fokozott barnaszén- és bauxitbányászat a 70-es–80-as évekre súlyos károkat idézett elő a karsztvíz lecsapolásával (lásd alább). Ma már a bányászat során fakasztott víz mennyisége lényegesen csökkent, s ezzel mérséklődtek a problémák; mégis, jóllehet a nagyarányú vízszintsüllyedés (depresszió) visszatöltése megindult, a természeteshez közeli állapot visszatérése – ha egyáltalán – csak a jövő század elején remélhető. A bányák felhagyása ugyanakkor komoly vízminőségi gondokhoz vezethet, különösen ott, ahol a korábbi bányavizet ivóvízként hasznosították (pl. Nyirád, Rákhegy, Tatabánya). Az ország korában még napi 4 millió m3 fölötti, ma már mintegy 3 millió m3-re csökkent vízkivételének megoszlását – a parti szűrésű, a talaj-, a réteg- és a karsztvíz között – diagramon mutatjuk be.
  • <H3> felszínalatti vízkészletek Nincsenek megjegyzések: 1 Widgets, Inc A felszínalatti vízkészletek hasznosítása A felszínalatti vizek természetes megjelenési formái a források, amelyek általában csak hegy- és dombvidékeken és azok peremén törnek a felszínre. Hasznosításuk ivóvízként, gyógyvízként a történelmi időkre nyúlik vissza. A legnagyobb hozamú források a mezozoikumi karbonátos tárolóból fakadó karsztforrások, de helyileg – vízbeszerzés szempontjából és gyógyvízként egyaránt – a kisebb egyéb kőzetekből fakadó források is fontosak lehetnek, mint pl. a vulkáni kőzetekből kilépő savanyúvizek. A nagyobb, meleg karsztforrásokra települtek a híres fürdőhelyek (Hévíz, Buda, Eger stb.). A források „foglalása” műszaki beavatkozással évezredekre nyúlik vissza. A múlt században a szennyezésektől védettebb forrásfoglalás formájaként először kis mélységű, majd egyre mélyebb fúrásokat mélyítettek a források (elsősorban a melegforrások) környékén. Ezzel általában az addig a felszínközeli folyóvízi üledékben (alluviumban) elszökő vízmennyiséget is hasznosították, ugyanakkor megnyitották az utat a forráskörzetek túlzott igénybevétele előtt. Példaként erre is a budapesti termálkarsztot említhetjük, ahol ma már a hévizet kizárólag fúrásokból és foglalt szivattyúzott forrásokból termelik: az eredeti forrásfakadási szinteken alig lép ki víz. A mélyfúrásos eljárás elterjedésével – sok helyen a szénhidrogén- és egyéb ásványi nyersanyagok feltárásának „melléktermékeként” – egyre mélyebb kutakat nyitottak. Az itt feltárt termál- és gyógyvizek újabb, híres fürdőhelyekkialakulását tették lehetővé, mint pl. Hajdúszoboszló vagy Zalakaros. A 19–20. századig a maihoz képest jelentéktelen vízigényeket a legtöbb helyen ásott kutakból, talajvízből elégítették ki, ami állandó fertőzésveszélyt jelentett. Az országban kitermelt összes vízmennyiségnek még ma is kb. 5–10%-át adja a talajvíz. A múlt században, főleg az Alföldön terjedt el az ún. artézi kutas vízellátás (az ún. artézi víz, amely a franciaországi Artois-ról kapta a nevét, fúrás után magától feltörő rétegvizet jelöl). A kezdetben sekély, majd egyre mélyebb fúrt kutak általában szabad kifolyással termeltek. A vízellátást akkoriban még közkutas formában biztosították (a közműhálózattal történő ivóvízellátás – a nagyobb városokat leszámítva – csak e század második felében terjedt el).  Magyarország parti szűrésű vízkészletei Partiszűrésű vizek Hasznosítható, szabad partiszűrésű vízkészlet, 1000 m3/nap Magyarországon eddig mintegy 60 000 mélyfúrású kút létesült; nagy részük a pleisztocén-pliocén ivóvízadó szinteket tárja fel. A mélyebb artézi kutak langyos vagy meleg vizet szolgáltatnak, ami ivóvízellátás szempontjából előnytelen, de vannak olyan helyek, ahol nincs más vízbeszerzési lehetőség. A kavicsos üledékek által biztosított, korábban említett ún. parti szűrésű vízbeszerzési lehetőség esetében, ahol a víz nagy része közvetlenül a folyóból származik, a víz néhány nap alatt átszűrődik a meder és a kutak közötti rétegeken. Ilyen partiszűrésű vízbázisokból látják el Budapest 2 milliós lakosságát is. A mintegy 1 millió m3/nap vízkivételt biztosító vízbeszerzési lehetőség zöme a Duna nagy szigetein – főleg a Szentendrei-szigeten – található, s ennek a koncentrált vízbeszerzési forrásnak nincs más alternatívája. A Duna szigetközi (-csallóközi) hordalékkúpja ellenben arra példa, hogy mivel (jelenleg!) nincs rá igény, a hatalmas – szintén mintegy 1 millió m3/nap – vízkitermelési lehetőségnek csak nagyságrenddel kisebb töredékét hasznosítják. A Duna elterelése 1992-ben súlyosan megzavarta ezt a potenciális vízbázist, ami annál aggasztóbb, mert jelentős részét képezi az ország (de ugyanúgy Szlovákia) víztartalékként számba jövő helyi készleteinek, amelyeknek zöme parti szűrésű vízkészlet.  A Pénz-pataki víznyelő a Bükkben A sekély mélységben is jó vízbeszerzési lehetőséget biztosító pleisztocén kavicsos folyami üledékkel kapcsolatban említést kell tennünk a felszín alatti vizekből történő öntözésről is. A nagyüzemi gazdálkodásról a kisgazdaságokra való áttéréssel az öntözési igények a kismélységű fúrt kutakból egyre jobban nőnek (ott is, ahol a felszíni csatornahálózat nem biztosít rá lehetőséget). Ez az igény azonban csak rendkívül korlátozott mértékben elégíthető ki a felszín alatti vízháztartás egyensúlyának sérelme nélkül. A természetes hévforrások és a hévízkutak balneológiai hasznosításáról már szóltunk; szintén nagy számú hévízkút létesült – főleg a 60-as években – hőhasznosítási céllal, főleg növényházak, részben lakóépületek fűtésére. Egyedül hőhasznosítás céljára ma már csak akkor létesíthető hévízkút, ha a lehűlt víz visszatáplálása megoldható. A hasadékos tárolók esetében ez nem jelent különös gondot, csak arra kell ügyelni, hogy ne hűtsük le a termelőkút vizét; a törmelékes-porózus tárolóknál azonban sok műszaki probléma merül fel, a kísérletek még nem tekinthetők befejezettnek.  A talajvízszint napjainkbeli süllyedése (az 1994. évi közepes talajvízszint az 1956–60. évek átlagához viszonyítva) A Dunántúli-középhegységben az 1960-as évektől a fokozott barnaszén- és bauxitbányászat a 70-es–80-as évekre súlyos károkat idézett elő a karsztvíz lecsapolásával (lásd alább). Ma már a bányászat során fakasztott víz mennyisége lényegesen csökkent, s ezzel mérséklődtek a problémák; mégis, jóllehet a nagyarányú vízszintsüllyedés (depresszió) visszatöltése megindult, a természeteshez közeli állapot visszatérése – ha egyáltalán – csak a jövő század elején remélhető. A bányák felhagyása ugyanakkor komoly vízminőségi gondokhoz vezethet, különösen ott, ahol a korábbi bányavizet ivóvízként hasznosították (pl. Nyirád, Rákhegy, Tatabánya). Az ország korában még napi 4 millió m3 fölötti, ma már mintegy 3 millió m3-re csökkent vízkivételének megoszlását – a parti szűrésű, a talaj-, a réteg- és a karsztvíz között – diagramon mutatjuk be.
  • <H4> Nincsenek megjegyzések: 1 Widgets, Inc A felszínalatti vízkészletek hasznosítása A felszínalatti vizek természetes megjelenési formái a források, amelyek általában csak hegy- és dombvidékeken és azok peremén törnek a felszínre. Hasznosításuk ivóvízként, gyógyvízként a történelmi időkre nyúlik vissza. A legnagyobb hozamú források a mezozoikumi karbonátos tárolóból fakadó karsztforrások, de helyileg – vízbeszerzés szempontjából és gyógyvízként egyaránt – a kisebb egyéb kőzetekből fakadó források is fontosak lehetnek, mint pl. a vulkáni kőzetekből kilépő savanyúvizek. A nagyobb, meleg karsztforrásokra települtek a híres fürdőhelyek (Hévíz, Buda, Eger stb.). A források „foglalása” műszaki beavatkozással évezredekre nyúlik vissza. A múlt században a szennyezésektől védettebb forrásfoglalás formájaként először kis mélységű, majd egyre mélyebb fúrásokat mélyítettek a források (elsősorban a melegforrások) környékén. Ezzel általában az addig a felszínközeli folyóvízi üledékben (alluviumban) elszökő vízmennyiséget is hasznosították, ugyanakkor megnyitották az utat a forráskörzetek túlzott igénybevétele előtt. Példaként erre is a budapesti termálkarsztot említhetjük, ahol ma már a hévizet kizárólag fúrásokból és foglalt szivattyúzott forrásokból termelik: az eredeti forrásfakadási szinteken alig lép ki víz. A mélyfúrásos eljárás elterjedésével – sok helyen a szénhidrogén- és egyéb ásványi nyersanyagok feltárásának „melléktermékeként” – egyre mélyebb kutakat nyitottak. Az itt feltárt termál- és gyógyvizek újabb, híres fürdőhelyekkialakulását tették lehetővé, mint pl. Hajdúszoboszló vagy Zalakaros. A 19–20. századig a maihoz képest jelentéktelen vízigényeket a legtöbb helyen ásott kutakból, talajvízből elégítették ki, ami állandó fertőzésveszélyt jelentett. Az országban kitermelt összes vízmennyiségnek még ma is kb. 5–10%-át adja a talajvíz. A múlt században, főleg az Alföldön terjedt el az ún. artézi kutas vízellátás (az ún. artézi víz, amely a franciaországi Artois-ról kapta a nevét, fúrás után magától feltörő rétegvizet jelöl). A kezdetben sekély, majd egyre mélyebb fúrt kutak általában szabad kifolyással termeltek. A vízellátást akkoriban még közkutas formában biztosították (a közműhálózattal történő ivóvízellátás – a nagyobb városokat leszámítva – csak e század második felében terjedt el).  Magyarország parti szűrésű vízkészletei Partiszűrésű vizek Hasznosítható, szabad partiszűrésű vízkészlet, 1000 m3/nap Magyarországon eddig mintegy 60 000 mélyfúrású kút létesült; nagy részük a pleisztocén-pliocén ivóvízadó szinteket tárja fel. A mélyebb artézi kutak langyos vagy meleg vizet szolgáltatnak, ami ivóvízellátás szempontjából előnytelen, de vannak olyan helyek, ahol nincs más vízbeszerzési lehetőség. A kavicsos üledékek által biztosított, korábban említett ún. parti szűrésű vízbeszerzési lehetőség esetében, ahol a víz nagy része közvetlenül a folyóból származik, a víz néhány nap alatt átszűrődik a meder és a kutak közötti rétegeken. Ilyen partiszűrésű vízbázisokból látják el Budapest 2 milliós lakosságát is. A mintegy 1 millió m3/nap vízkivételt biztosító vízbeszerzési lehetőség zöme a Duna nagy szigetein – főleg a Szentendrei-szigeten – található, s ennek a koncentrált vízbeszerzési forrásnak nincs más alternatívája. A Duna szigetközi (-csallóközi) hordalékkúpja ellenben arra példa, hogy mivel (jelenleg!) nincs rá igény, a hatalmas – szintén mintegy 1 millió m3/nap – vízkitermelési lehetőségnek csak nagyságrenddel kisebb töredékét hasznosítják. A Duna elterelése 1992-ben súlyosan megzavarta ezt a potenciális vízbázist, ami annál aggasztóbb, mert jelentős részét képezi az ország (de ugyanúgy Szlovákia) víztartalékként számba jövő helyi készleteinek, amelyeknek zöme parti szűrésű vízkészlet.  A Pénz-pataki víznyelő a Bükkben A sekély mélységben is jó vízbeszerzési lehetőséget biztosító pleisztocén kavicsos folyami üledékkel kapcsolatban említést kell tennünk a felszín alatti vizekből történő öntözésről is. A nagyüzemi gazdálkodásról a kisgazdaságokra való áttéréssel az öntözési igények a kismélységű fúrt kutakból egyre jobban nőnek (ott is, ahol a felszíni csatornahálózat nem biztosít rá lehetőséget). Ez az igény azonban csak rendkívül korlátozott mértékben elégíthető ki a felszín alatti vízháztartás egyensúlyának sérelme nélkül. A természetes hévforrások és a hévízkutak balneológiai hasznosításáról már szóltunk; szintén nagy számú hévízkút létesült – főleg a 60-as években – hőhasznosítási céllal, főleg növényházak, részben lakóépületek fűtésére. Egyedül hőhasznosítás céljára ma már csak akkor létesíthető hévízkút, ha a lehűlt víz visszatáplálása megoldható. A hasadékos tárolók esetében ez nem jelent különös gondot, csak arra kell ügyelni, hogy ne hűtsük le a termelőkút vizét; a törmelékes-porózus tárolóknál azonban sok műszaki probléma merül fel, a kísérletek még nem tekinthetők befejezettnek.  A talajvízszint napjainkbeli süllyedése (az 1994. évi közepes talajvízszint az 1956–60. évek átlagához viszonyítva) A Dunántúli-középhegységben az 1960-as évektől a fokozott barnaszén- és bauxitbányászat a 70-es–80-as évekre súlyos károkat idézett elő a karsztvíz lecsapolásával (lásd alább). Ma már a bányászat során fakasztott víz mennyisége lényegesen csökkent, s ezzel mérséklődtek a problémák; mégis, jóllehet a nagyarányú vízszintsüllyedés (depresszió) visszatöltése megindult, a természeteshez közeli állapot visszatérése – ha egyáltalán – csak a jövő század elején remélhető. A bányák felhagyása ugyanakkor komoly vízminőségi gondokhoz vezethet, különösen ott, ahol a korábbi bányavizet ivóvízként hasznosították (pl. Nyirád, Rákhegy, Tatabánya). Az ország korában még napi 4 millió m3 fölötti, ma már mintegy 3 millió m3-re csökkent vízkivételének megoszlását – a parti szűrésű, a talaj-, a réteg- és a karsztvíz között – diagramon mutatjuk be.
  • <H2> 1 Widgets, Inc A felszínalatti vízkészletek hasznosítása A felszínalatti vizek természetes megjelenési formái a források, amelyek általában csak hegy- és dombvidékeken és azok peremén törnek a felszínre. Hasznosításuk ivóvízként, gyógyvízként a történelmi időkre nyúlik vissza. A legnagyobb hozamú források a mezozoikumi karbonátos tárolóból fakadó karsztforrások, de helyileg – vízbeszerzés szempontjából és gyógyvízként egyaránt – a kisebb egyéb kőzetekből fakadó források is fontosak lehetnek, mint pl. a vulkáni kőzetekből kilépő savanyúvizek. A nagyobb, meleg karsztforrásokra települtek a híres fürdőhelyek (Hévíz, Buda, Eger stb.). A források „foglalása” műszaki beavatkozással évezredekre nyúlik vissza. A múlt században a szennyezésektől védettebb forrásfoglalás formájaként először kis mélységű, majd egyre mélyebb fúrásokat mélyítettek a források (elsősorban a melegforrások) környékén. Ezzel általában az addig a felszínközeli folyóvízi üledékben (alluviumban) elszökő vízmennyiséget is hasznosították, ugyanakkor megnyitották az utat a forráskörzetek túlzott igénybevétele előtt. Példaként erre is a budapesti termálkarsztot említhetjük, ahol ma már a hévizet kizárólag fúrásokból és foglalt szivattyúzott forrásokból termelik: az eredeti forrásfakadási szinteken alig lép ki víz. A mélyfúrásos eljárás elterjedésével – sok helyen a szénhidrogén- és egyéb ásványi nyersanyagok feltárásának „melléktermékeként” – egyre mélyebb kutakat nyitottak. Az itt feltárt termál- és gyógyvizek újabb, híres fürdőhelyekkialakulását tették lehetővé, mint pl. Hajdúszoboszló vagy Zalakaros. A 19–20. századig a maihoz képest jelentéktelen vízigényeket a legtöbb helyen ásott kutakból, talajvízből elégítették ki, ami állandó fertőzésveszélyt jelentett. Az országban kitermelt összes vízmennyiségnek még ma is kb. 5–10%-át adja a talajvíz. A múlt században, főleg az Alföldön terjedt el az ún. artézi kutas vízellátás (az ún. artézi víz, amely a franciaországi Artois-ról kapta a nevét, fúrás után magától feltörő rétegvizet jelöl). A kezdetben sekély, majd egyre mélyebb fúrt kutak általában szabad kifolyással termeltek. A vízellátást akkoriban még közkutas formában biztosították (a közműhálózattal történő ivóvízellátás – a nagyobb városokat leszámítva – csak e század második felében terjedt el).  Magyarország parti szűrésű vízkészletei Partiszűrésű vizek Hasznosítható, szabad partiszűrésű vízkészlet, 1000 m3/nap Magyarországon eddig mintegy 60 000 mélyfúrású kút létesült; nagy részük a pleisztocén-pliocén ivóvízadó szinteket tárja fel. A mélyebb artézi kutak langyos vagy meleg vizet szolgáltatnak, ami ivóvízellátás szempontjából előnytelen, de vannak olyan helyek, ahol nincs más vízbeszerzési lehetőség. A kavicsos üledékek által biztosított, korábban említett ún. parti szűrésű vízbeszerzési lehetőség esetében, ahol a víz nagy része közvetlenül a folyóból származik, a víz néhány nap alatt átszűrődik a meder és a kutak közötti rétegeken. Ilyen partiszűrésű vízbázisokból látják el Budapest 2 milliós lakosságát is. A mintegy 1 millió m3/nap vízkivételt biztosító vízbeszerzési lehetőség zöme a Duna nagy szigetein – főleg a Szentendrei-szigeten – található, s ennek a koncentrált vízbeszerzési forrásnak nincs más alternatívája. A Duna szigetközi (-csallóközi) hordalékkúpja ellenben arra példa, hogy mivel (jelenleg!) nincs rá igény, a hatalmas – szintén mintegy 1 millió m3/nap – vízkitermelési lehetőségnek csak nagyságrenddel kisebb töredékét hasznosítják. A Duna elterelése 1992-ben súlyosan megzavarta ezt a potenciális vízbázist, ami annál aggasztóbb, mert jelentős részét képezi az ország (de ugyanúgy Szlovákia) víztartalékként számba jövő helyi készleteinek, amelyeknek zöme parti szűrésű vízkészlet.  A Pénz-pataki víznyelő a Bükkben A sekély mélységben is jó vízbeszerzési lehetőséget biztosító pleisztocén kavicsos folyami üledékkel kapcsolatban említést kell tennünk a felszín alatti vizekből történő öntözésről is. A nagyüzemi gazdálkodásról a kisgazdaságokra való áttéréssel az öntözési igények a kismélységű fúrt kutakból egyre jobban nőnek (ott is, ahol a felszíni csatornahálózat nem biztosít rá lehetőséget). Ez az igény azonban csak rendkívül korlátozott mértékben elégíthető ki a felszín alatti vízháztartás egyensúlyának sérelme nélkül. A természetes hévforrások és a hévízkutak balneológiai hasznosításáról már szóltunk; szintén nagy számú hévízkút létesült – főleg a 60-as években – hőhasznosítási céllal, főleg növényházak, részben lakóépületek fűtésére. Egyedül hőhasznosítás céljára ma már csak akkor létesíthető hévízkút, ha a lehűlt víz visszatáplálása megoldható. A hasadékos tárolók esetében ez nem jelent különös gondot, csak arra kell ügyelni, hogy ne hűtsük le a termelőkút vizét; a törmelékes-porózus tárolóknál azonban sok műszaki probléma merül fel, a kísérletek még nem tekinthetők befejezettnek.  A talajvízszint napjainkbeli süllyedése (az 1994. évi közepes talajvízszint az 1956–60. évek átlagához viszonyítva) A Dunántúli-középhegységben az 1960-as évektől a fokozott barnaszén- és bauxitbányászat a 70-es–80-as évekre súlyos károkat idézett elő a karsztvíz lecsapolásával (lásd alább). Ma már a bányászat során fakasztott víz mennyisége lényegesen csökkent, s ezzel mérséklődtek a problémák; mégis, jóllehet a nagyarányú vízszintsüllyedés (depresszió) visszatöltése megindult, a természeteshez közeli állapot visszatérése – ha egyáltalán – csak a jövő század elején remélhető. A bányák felhagyása ugyanakkor komoly vízminőségi gondokhoz vezethet, különösen ott, ahol a korábbi bányavizet ivóvízként hasznosították (pl. Nyirád, Rákhegy, Tatabánya). Az ország korában még napi 4 millió m3 fölötti, ma már mintegy 3 millió m3-re csökkent vízkivételének megoszlását – a parti szűrésű, a talaj-, a réteg- és a karsztvíz között – diagramon mutatjuk be.
  • <H4> Nincsenek megjegyzések:
  • <H2> 1
  • Mehr anzeigen
Bilder
Es wurden 4 Bilder auf der Webseite gefunden.

Error! Die folgenden 4 Bilder tragen keinen ALT-Text. Dies muss schnellstmöglich behoben werden, damit Suchmaschienen den Inhalt der Bilder besser verstehen können.

Technologie

Weiterleitung (www / ohne www)
Ausgezeichnet! Die Webadresse ist nur mit einer Version (mit/ohne www) abrufbar. Die Version mit www wird zur Version ohne www weitergeleitet.
Favicon
Ausgezeichnet! Die Webseite nutzt bereits das Favicon!
Doctype
HTML 5
Kodierung
Ausgezeichnet! Die Zeichencodierung ist auf UTF-8 eingestelt.
Der HTML-Code ist veraltet
Ausgezeichnet! Es wurden keine veralteten HTML-Tags gefunden.
Druckfähigkeit
Error! Leider wurde kein druckerfreundliches CSS gefunden.
404-Seite
Ausgezeichnet! Die Webseite hat eine 404-Error Seite.
Kontrolliert die robots.txt-Datei
Ausgezeichnet! Es gibt eine Robots.txt-Datei
https://gyogyvi.blogspot.com/robots.txt
Sitemap
Ausgezeichnet! Es wird eine Sitemap verwendet.
https://gyogyvi.blogspot.com/sitemap.xml
Google Analytics
Es konnte kein Google-Analytics-Code gefunden werden.
Google Tag Manager
Error! Die Webseite verwendet nicht den Google Tag Manager.
E-Mail Verschlüsselung
Achtung! Die Webseite hat mindestens eine unverschlüsselten E-Mail adresse.
60%